Bartalos Tóth Ivetával Helé című kötetéről Molnár Erzsébet beszélgetett az Irodalmi Szemlében. A beszélgetés teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle online felületén olvasható.
"Bartalos Tóth Iveta nevével bizonyára már nagyon sok olvasó találkozott: a dunaszerdahelyi születésű írónő, széleskörű publikációs tevékenysége mellett, immár három kötettel büszkélkedhet. A szerző 2018-ban megjelent – Mészáros Krisztinával közösen írt – „Anyább” anyák és a 2020-ban nyomdából kikerülő Élet lejárt szavatosággal című könyveit szlovák nyelvre is lefordították. A legutóbbi, 2024-es kötete a rövidprózákat tartalmazó, különös című Helé. A frissen megjelent könyvéről, az irodalmi hatásokról, a szlovákiai magyar identitásról és a jövőbeli terveiről kérdeztük.
A 2024-ben megjelent novellásköteted a Helé címet kapta, ami egy a kötetben olvasható próza címe is; a könyvborítót ugyancsak ez a szöveg ihlette. A Helé a cseh „hele” szó magyarosítása, amely – utalsz is rá az említett írásban – a csehszlovák meséből ismert Kisvakond szavajárása; maga a szó azt jelenti, hogy: „nini, figyelj”. Te mire akarod felhívni az olvasó figyelmét?
Amikor a Helé című novellámat megírtam, eldöntöttem, hogy ez lesz a következő kötetem címadó írása, hiszen egyrészt utal arra a csehszlovák közegre, amelyben felvidéki magyarként felnőttem és amelyet szerettem volna megidézni, másrészt pedig elég könnyed, játékos és nem fogalmaz meg semmi komolyabb üzenetet. A Kisvakond sokunk gyermekkorának kedves mesehőse, a Helé, azaz „nini”, pedig egyfajta megszólítás ehhez az időutazáshoz.
A könyv hátlapján lévő ajánlásban Grecsó Krisztián az írói stílusodat leginkább az erdélyi Bodor Ádámhoz és az indiai Arundhati Royhoz hasonlítja. Találónak érzed ezeket a párhuzamokat?
Számomra nagyon sokat jelent Grecsó Krisztián támogatása, az Élet és Irodalomban publikált írásaim kapcsán volt lehetőségem együttműködni vele. Bodor Ádám könyveinek komor hangulatvilágát nagyon szeretem. Ha példaképeket kellene megneveznem, akkor rajtuk kívül Dragomán Györgyöt és Szvoren Edinát említeném meg. Beszippant és elvarázsol az a világ, amelyet az írásaikon keresztül megteremtenek.
2018-ban – Mészáros Krisztinával közösen írt – az „Anyább” anyák, míg 2020-ban az Élet lejárt szavatossággal című köteted jelent meg. Előbbi az anyasággal, utóbbi a szorongással foglalkozik. A Helé szintén nem „könnyű” témákhoz nyúl. Írsz többek között halálról, gyászról, abúzusról, testképzavarról és magányról, Juhász Katalin ebből kiindulva az Új Szóban azt írta a Heléről, hogy nem egy strandra való olvasmány, sokkal inkább a szürke hideg napokhoz passzol.
Nem volt határozott stratégiám a feldolgozott témákat illetően, egyszerűen megtaláltak, szembe jöttek velem és én feldolgoztam őket. A kötet írásaiban elsősorban a gyerekkori perspektíván keresztül bemutatott környezet a hozott anyag. A falusi élet, a bandázás, a mezőgazdasági szövetkezetek világa, a rendszerváltást követő évek bizonytalan hangulata, a szlovák-magyar konfliktusok, az ebben a korban felnövő és önmaguknak helyet kereső emberek történetei. Ezeket már gyermekként megfigyeltem, az írással sikerült is újra megelevenítenem őket."
