Hogy min dolgozom a héten? Visszakerestem a postámban és már több mint három év eltelt azóta, hogy erre a kérdésre utoljára válaszoltam a Bázis felkérésére. Hihetetlenül gyorsan telik az idő!
A helyzet azóta nem sokat változott. Maradtak a civil munkával és a kétgyermekes anyai léttel kapcsolatos feladatok, kötelességek, melyek mellé az utóbbi hetekben egyre nehezebb bepréselnem a kreatív munkát még úgy is, hogy igyekszem az eddig jól bevált időbeosztásomhoz ragaszkodni. Továbbra is reggeli négy órakor ébredek (mások hajnalinak nevezik, nem is értem) és a napom első másfél-két óráját igyekszem az írásra, illetve a töltekezésre fordítani.
A 2025-ös évben az Irodalmi Szemle számára elkezdtem írni egy sorozatot Alzsbetka címmel, melyből reményeim szerint egy regény lehet. Az év első hónapjaiban bejártam a történet szlovák és felvidéki helyszíneit, ötleteltem, majd megkezdtem a valódi tudatos írói munkát, hogy Alzsbetka egyszer tényleg megszülethessen. Mélypontok és magaslatok, de legfőképp alkotói magány jellemezték ezt az időszakot. Mivel ilyenkor szakmai visszajelzés sincs a munkám minőségét illetően, nagyon nehéz motiváltnak maradnom. Pontosan emiatt is határoztam el nagyjából egy hete, hogy az eddig megírt részekkel szerencsét próbálok néhány irodalmi lapnál, hátha közlésre érdemesnek találják az írásaimat. Ez a feladat vár rám ezekben a napokban, kiválasztom a publikációra szánt fejezeteket, továbbá az aktuálisan elkezdett rész írásával is haladni szeretnék.
És csak hogy lássátok, mennyire nem változott az életem, zárásként idemásolom a három évvel ezelőtti befejező gondolataimat, melyeken minimálisat kellett csak módosítanom, hogy most is aktuálisak legyenek: „S mindezek mellett leszek még a héten kocabringás, kiskertész, logisztikai szakember a családban, szakszervezeti vezető a munkahelyen, lányaiért izguló anya az iskolai versenyeken. Ja, … és a magaságyást is be kellene végre fejezni már."
P.S. a sokadikat.