Balogh Endre-interjú olvasható a 20 éves Prae-ről a Literán. A beszélgetés teljes terjedelemben a Literán olvasható.
"Mindenekelőtt az eredetmítoszhoz visszanyúló kérdés: Miért „a XX. századi magyar próza gyöngyszemének”, Szentkuthy regényének a címét választottátok, amikor ennek a különös, alig megfogható műnek híre ugyan volt, olvasói alig?
Jó kérdés. Mai napig naponta irigykedem, hogy milyen jó név például a Litera vagy a Kulter, mert elmesélik, miről van szó, mégis vicces, vagy nélkülözi a közhelyet. Egyébként én, ha nem is a Prae-ből, de Szentkuthy Miklósból írtam a magyar szakos szakdolgozatomat. Az alapítók közül H. Nagy Péter rendelkezett egy eredeti, 1934-es kiadvánnyal, emlékezetes, hogy egy ideig ebből volt Szentkuthy bevétele, bevittek a Központi Antikváriumba az otthoni, eladatlan készletből pár darabot, melyeket ott aztán értékesítettek. Barta András, aki most mindfulness-tanár (MBSR, MBCT), mindfulness-szupervizor és tanárképző tréner, addiktológiai konzultáns, de volt már médiasztár, akkor még írónak készült, és ő is imádta Szentkuthy Miklóst. Egyébként lehet, hogy kevesen vannak az olvasói, de például Kemény Lilivel is beszélgettem Szigligeten a Prae Műfordító Táborban arról, hogy milyen nagy hatása volt a Nemre a Prae-nek. Szóval relatív az olvasók száma és a hatása, de biztosan pocsék egy név folyóiratnak. Innen szép nyerni, ahogy mondani szokták.
2006-ban alapítottad a Prae online művészeti folyóiratot, az akkor már hétéves nyomtatott folyóirat mellett. Milyen koncepcióval indítottad el a vállalkozást? Milyen szerepet szántál az akkor már mozgolódó online mezőnyben a Prae-nek?
Hú, akkoriban még mindig jelen volt Barta András, és az akkor még hat rovatvezető mellett Pál Dániel Levente is, és egy nagyon szabad teret gondoltunk el, mely alkalmas szerkesztett tartalmak megjelentetésére, blogolásra (néhányan még ma is használják erre), művészeti portfóliók feltöltésére (ez kevésbé működik ma már), valamint a dokk.hu gyors és gyilkos rovatához hasonló Kötelező rovatunkban a tehetséggondozással is foglalkoztunk, például Pollágh Péter és Sopotnik Zoltán bírálatokat fűztek a feltöltött szövegekhez-művekhez. Ez a rovat aztán sajnos megszűnt, nem tudtuk fizetni a kritikusok munkáját. Mára a közpénzek elmaradása ellenére viszonylag jól működő, főleg a fiatalokat a művészeti újságírásba becsatornázó művészeti portál lettünk.
Úgy tudjuk, saját forrásból hoztad létre a Prae-t. Mennyiben sikerült ezt a financiális függetlenséget az idők során megőrizni? Milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal járt?
Eleinte valóban nem volt benne egy fillér állami támogatás sem, úgy gondoltuk, először szakmailag kell bizonyítani, utána jöhet a közpénz. Sajnos aztán a közpénzekről nem szakmai döntések születtek: például abban a kuratóriumban, amelyet Orbán János Dénes vezetett, és a 8 tagból 7 írószövetségi volt, talán nem is kaptunk, aztán már nem is pályáztunk. Összességében egy budai lakás ára elment szerintem a portálra, viszont úgy érzem, abban, hogy megőrizhettem a szellemi frissességem, jelentősen közrejátszott, így nem sajnálom a pénzt."