Balogh Endre Egyszeregy a folyóirat-támogatáshoz. Eloszlatható tévhitek, elkerülhető rossz gyakorlatok című írása a Prae online felületén jelent meg, ahol teljes terjedelemben olvasható.
"Igaz-e, hogy sok a folyóirat? Igaz-e, hogy nem tudja eltartani őket ez az ország? Igaz-e, hogy nincs szükségük rájuk az irodalmi élet szereplőinek? Nem, nem igaz, szükség van a folyóiratokra, és van is pénz erre a feladatra.
Jelen esszé a Három Hollóban 2026. május 15-én este a Nincs online folyóirat szervezésében megtartott Generációs fórum az irodalomért előadásán elhangzottak szerkesztett változata.
Ingyenes megoldások: kiszámíthatóság és szakmaiság
A lapok latin neve periodika – ebben benne van az, hogy bizonyos időközönként (periódus) jelennek meg. A költségek ezekhez a megjelenésekhez kapcsolódnak. Ezért van szükség kiszámítható finanszírozásra. Az országban megjelenő lapok együtt vannak az irodalomért, de egyben egymás konkurenciái is – a források szakmaiatlan elosztása a kontraszelekciót, másképp mondva a selejt diadalát segíti elő.
Rendszeresen és időben kell megjelentetni a pályázatokat (folyóiratoknak a következő évit októberben), és időben kell utalni (folyóiratoknak legkésőbb januárban), és szakmai alapon dönteni róluk.
1996 óta jelentetek meg folyóiratokat, és le kell szögeznem, legfeljebb kétszer 2-3 egymást követő évet tudok felmutatni, amikor kiszámíthatóság volt. A mindenkori állam, kulturális kormányzat folyamatos bizonytalanságban tartotta a szereplőket, soha hosszútávú állandóságot nem adott, mintha nem érdekelte volna az, hogy emberek sorsával játszadozik. Ez a tendencia a közelmúltban felerősödött.
Volt rendszeresség? Nem volt, illetve rendszeres összevisszaság volt. Volt utalás időben? Nem volt, hiszen volt, hogy júliusban, máskor augusztusban hoztak csak döntést az azévi támogatásról. Azon folyóiratok megjelenése, melyek aztán nem kaptak támogatást, családok egzisztenciáját tehette tönkre, hiszen a költségek előfinanszírozása honnan máshonnan történt volna, mint a személyes vagyon feléléséből.
A szakmaiság képlete
Ez az a terület, amit a legjobban misztifikálnak a döntéshozók, holott pofonegyszerű a kérdés.
Ha olyan szerzők jelennek meg egy nem támogatott lapban, mint a támogatottban (mellettük pályakezdők is), akkor sérül a szakmaiság. Ha a szerzőazonosság mellett például kötetekkel rendelkező, elismert egyetemi oktatók írják az elutasított lapban a tanulmányblokkot (mellettük pályakezdők is), akkor az elutasítás esetén szintén sérül a szakmaiság.
Ha sérül a szakmaiság a döntéshozatal során, akkor biztosan szakmai okokon felül álló indokok, érdekek mentén döntenek arról, hogy a kurátorhoz közelebb álló sok, a hozzá közel nem álló kevés pénzt kapjon. Ilyen indok lehet a nemtörődömség, a politikai okok miatt történő ellehetetlenítés (Takaró Mihály által történő „leliberálisozása”, majd a támogatás megvonása emiatt), személyes bosszú, a büntetés/feláldozás. Utóbbira hozok is példát. Az elmúlt évtizedekben voltak, akik NKA-kurátorként hatalommal rendelkeztek a közpénzek felett. Ezen hatalom emberei közt voltak, akik az általuk felügyelt közpénzből új folyóiratokat alapítottak (pl. Olvasat, melynek kiadója, szerkesztője is kurátori tag volt Erős Kinga írószövetségi elnök személyében, a volt írószövetségi elnök, Szentmártoni János mellett), miközben sok meglévő lapnak azt mondták, nincs pénz, nincs támogatás. A hozzájuk közelállóknak több pénzt adtak, a tőlük távolabb állókat kevés vagy nulla forinttal büntették. Én azt gondolom, a szakma követelheti, hogy ha egy közpénzek fölött diszponáló személy folyóiratot indít, akkor legalább három évig saját költségén jelentesse meg, mielőtt az a lap hozzájuthat a közös forrásokhoz.
Fennáll a gyanú, hogy egyesek személyes előnyszerzésre (lásd fent) vagy személyes bosszúra használták fel a közpénzek elosztásához kapott felhatalmazást: túltámogattak, esetenként százmillió forinttal médiumot, utasítottak el pályázatot."