Balogh Endre Az utcán (Semmitérő történetek) című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Nyárelő, még iskolaszünet előtt volt a fővárosban. Állt a forgalom, a benzingőz és a húgyszag az utcában – utóbbi nemcsak a kutyáknak volt köszönhető, a lokálok zárását követően a környéken maradó emberek is tettek róla. Az éjszaka nyomai nem tűntek el nappal. A fiú már nem volt fiú, de még férfi sem, és bár ez titokzatosan hangzik, a magyarázat egyszerű: felnőttnek nem akarja vagy meri tekinteni magát, és ezt még hosszan így fogja érezni. Felújítják a lakást a barátnőjével, aznap kezdődik a munka. Kőművessel, burkolóval, vízszerelővel, festővel, villanyszerelővel, asztalossal. Akik szeretnek korán érkezni. Vidékről már ötkor elindulnak, hogy időben nekiállhassanak a pesti melónak – még ha Budára is kell menniük miatta. A fiú (maradjon inkább ez a szó, az előférfi kifejezés annyira megalázó lenne) tehát a barátnőjével hosszan tervezte, hogyan alakítják át a lakást azzal a céllal, hogy majd jól érezhessék benne magukat. A barátnő sokkal több tapasztalattal rendelkezett már ilyen téren, a fiú kollégiumról kollégiumra vándorolt, életében nem rendezett még be egy budit sem, a szüleinél sem látta, hiszen egy helyben laktak egész életükben. Ragaszkodtak a lakóhelyükhöz, amit évtizedek és generációk alig látható munkája tett otthonossá.
Előző éjjel a haveri kör alaposan az üveg aljára nézett a felújítandó lakásban. Kihozni a pillanatból a maximumot, ez volt a céljuk, több száz százalékos hőfokon izzott a társaság. Máskor a racionális gondolkodás volt fontos nekik, most a különleges helyszín felszabadította őket. Legjobb buli ever. A barátnő és a fiú egy szivacson, hálózsákban töltötték az éjszakát, és nem örültek a reggeli óracsörgésnek."