A hét fő programja a Kabóca gyereklap májusi számának összeállítása, mert itt a lapzárta. Két cikket és egy részt a folytatásos meséből még be is kell fejeznem hozzá, illetve az összegyűlt anyagokat továbbadni a tördelésre és a korrektúrához, hogy azután már törhessem a fejem az évfolyam utolsó számának témáján, meg a folytatásos mesém frappáns befejezésén. Már várom, hogy kijöjjön a nyomdából és láthassam a csudaszép címlapot papíron, elképesztő jól fog kinézni − most is!
A lap munkálatai mellett persze a munkahelyemen is dolgozom, ahol a héten egy csoportalkalmat is vezetek. Ez az egyik legizgalmasabb és egyben a legmegterhelőbb része a munkámnak, hiszen a résztvevők nehéz témákat hoznak, és fontos, hogy hogyan figyelek rájuk és mit mondok. Az ilyen alkalmak után kell egy nagy séta a Duna-parton a kutyáimmal, lehetőleg egy szó nélkül – ugatni ér.
A munka ünnepét kirándulással, henyéléssel és semmittevéssel tervezem ünnepelni, ahogy az való. A hétvégét is hasonló szellemben töltöm majd, olvasással kiegészítve − már megint lejár a könyvtári határidő, és már fájdítom a fogam az újabb és újabb olvasnivalókra!