Április 20–23-ra esik a Selye János Egyetemi Napok, ezért a megszokott ütemterv, a gyerekirodalmi, elemző és kreatív írásos óráim mellett igyekezni fogok minél több vendégelőadásra ellátogatni. Szerdán kerül sor az egyetemi TDK-ra, ahol a magyaros szekcióban zsűrizek, úgyhogy az estéket (szüneteket?) a benyújtott dolgozatok olvasgatására szánom majd. Mindezzel párhuzamosan egri és miskolci kollégák és hallgatók is ezen a héten látogatnak a karra, úgyhogy a hét eleji délutánok városnéző programjai mellett kedden nekik is előadást tartok a szlovákiai magyar irodalom múltjáról és jelenéről… igaz, az időkeret miatt inkább csak felemlegetem majd a nagyjainkat.
A hét másik felében jó volna, ha sikerülne összekalapálnom a Magyar gyerekirodalom tendenciái 2023-ban című tanulmány bevezetését és összegzését. A dereka már kész: az év legfontosabb gyerekirodalmi szövegeinek elemzését Kurucz Anikóval már elvégeztük – ezek külön-külön is betárazva várják a megjelenést. De már évekre visszanyúló vállalásunk, hogy a szövegcsoport egy-egy évének sajátos, közös mozgásairól is értekezzünk, amolyan nagytotálban. Na, ezt kéne megírni a hét másik felében.
Ám ez csak a munka. Remélem, a kislányommal még mindezek előtt megfürdünk valahol a cseresznyevirágzásban. Olyan tünékeny, olyan életteli pár napját adják a fák ilyenkor minden évnek... Anyára most még az átlagosnál is jobban vigyázunk. Hisz anya is virágzik.