Az „epreskerti várúr” emlékezete Szobornézőben – Strobl Alajos kettős jubileuma alkalmából. Benyovszky Mánya Ágnes írása az Új Szóban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"A százhetven évvel ezelőtt született és száz esztendeje elhunyt Strobl Alajos (1856–1926) szobrászművész alkotásait azok is ismer(het)ik, akik nem rajonganak különösebben a képzőművészet eme kifejezési formájáért: a budai Vár megkerülhetetlen (a valóságban nagyon is körbe kerülhető) éke a Mátyás-templom szomszédságában álló Szent István lovas szobor, vagy az egykori királyi palota oldalába épített meseszép Mátyás-kút a vadászó király és Szép Ilonka alakjával. A Magyar Nemzeti Múzeum előtt magasodó Arany János-szobor és mellékalakjai, Toldi és az ő Piroskája is neki köszönhetik háromdimenziós mivoltukat.
Állítsd be, hogy az Új Szót az elsők között lásd a Google keresőben!
Strobl ősei Krakkóból érkeztek, a későbbi szobrász Liptóújváron (Liptovský Hrádok) született. Egyes szlovák források a Hibbe (Hybe) községhez tartozó településrészt, Červený Kútot jelölik meg pontos születési helyeként, mások Királylehotát (Kráľova Lehota). Ez utóbbi helyen áll Strobl villája, amelyet a szülői háza átépítésével és kibővítésével alakított ki. A felsorolt települések bűvös háromszögében született szobrászzseni érdemeiért 1913-ban nemességet és a liptóújvári nemesi előnevet kapta I. Ferenc Józseftől.
Strobl korát tévesztett, különc ember lehetett, lélekben inkább volt Mátyás király udvari szobrásza, mint a 19. és 20. század fordulójának művésze. Lyka Károly művészettörténész írja, hogy „annyira beleélte magát a »daliás időkbe«, hogy egy szép nyári éjszakán epreskerti műhelyének fái között a tanítványaival eljátszotta Mátyás vaddisznóvadászatát, illetve csak a végét, hatalmas máglya parazsán sütve a zsákmányt, azaz egy hentesboltban vásárolt malacot”. Az elmúlt száz évben a család tulajdonából kikerült és éppen „eladósorba” kerülő villáját ma is a bautzeni Mátyás-emlék másolata díszíti."
