Ardamica Zorán Bármi mint című verseskötetéről Juhász Katalin írt az Új Szóban. A kritika teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"A Madách-bicentenárium kapcsán támadt ötletből született Ardamica Zorán verses továbbgondolása, amely olyan jól sikerült, hogy „az embernek” szinte kedve támad elmerengnie azon, milyen mai környezetbe helyezné ő Ádámot, Évát és Lucifert, mi mindent el lehetne játszatni velük. Már e lehetőség bizsergető ígérete miatt is érdemes végigolvasni ezt a könyvet.
A Bármi mint egyhuzamban olvasandó, nem apróbb napi adagokban, mert a versek összefüggnek, tele vannak oda-vissza utalásokkal. A gondolatfolyam csak úgy élvezhető igazán, ha emlékszünk, miről volt szó nyolc-tíz oldallal korábban. Beláthatatlan távlatok nyílnak, régi és új világok fonódnak össze, a lét örökös körforgása néha cinikus megállapításokkal, máskor filozofikus summázásokkal tarkítva jelenik meg a lapokon. Lírai gyászhangon vagy a lírai forradalmár hangján. A hatalom működésének metodikája az élethosszig való tanulás igényét ébreszti fel jó esetben, máskor azt látjuk, hogy minden igyekezetünk felesleges.
Az alkotó ember jól ismeri ezt a érzést ma is, de mintha mindig azt a bizonyos hetedik napot írnánk, amikor megpihen. Lucifer természetesen örül ennek. És talán így van kitalálva a modern kori társadalom, erre épül, az elodázásra, a halogatásra. Évtizedek óta tudjuk például, hogy kevés időnk maradt ezen a bolygón, mert sikerült tönkrevágnunk. Mégsem teszünk semmit, az egyre fenyegetőbb vészjelzések ellenére sem. Olyan ez, mint amikor az irodában megszólal a sziréna, de mindenki a helyén marad, mert nyilván megint csak tesztelik a rendszert, hogy működik-e. Mi lesz, ha majd egyszer tényleg menekülni kell? Semmi. Mindenki a helyén marad és a monitorra mered. Ilyen pózban találnak majd ránk a régészek évezredek múlva, amikor a halott bolygóra jönnek kutakodni."
