Szándékosan csak hétfőn írom le ezeket a sorokat, mert a szomszédos országban vasárnap esni kezdett egy nagyon hosszú, száraz időszak után. A legtöbb ember a folyók vízszintjének emelkedésére számított, és végül ez be is igazolódott. A folyó vízszintje emelkedni kezdett, és ezzel együtt az a remény is, hogy az árvíz majd új, valódi életet hoz az országba.
Ez a pillanat (esemény) jelentősen pozitívabban fogja befolyásolni a hétköznapi feladataim elvégzéséhez szükséges elkötelezettségemet is. Éppen ezek miatt gondolom, hogy a mostani hét valamilyen szempontból kivételes. Megengedem magamnak, hogy egy kis optimizmust csempésszek a szkepticizmusba.
Heti időtávlatban jelenleg nem vár rám semmi olyan alapvető dolog, ami külön említést érdemelne. Egy kicsit örülök is ennek, mert az utóbbi időszakban viharos tempóban élek. Így marad egy kis időm, hogy rendet tegyek az érzelmeimben és a jövővel kapcsolatos elképzeléseimben.
Természetesen az, ami ezen a héten sem maradhat ki, az az „autopilóta” üzemmód, mint például a család működéséhez kapcsolódó szokásos feladatok, a logisztika, a gyermeknevelés, a munkahelyi kötelezettségek teljesítése, a kertgondozás stb..
Kreatív területen ezen a héten is folytatom a munkát a „for sale” című saját művészeti projektemen. A területrendezési tervek térképeiből ihletet merítve készítek szobrokat.
A hétvégén megpróbálok két órát szakítani a hagyományos „mentális wellnessemre”, azaz a horgászásra.