Pavol Rankov Hercegnők és hercegek című kötete a mesét a közös olvasás és a kérdezés felé nyitja, és új helyzetbe hozza az olvasót.
Megjelent Pavol Rankov Hercegnők és hercegek című mesekönyvének magyar kiadása az Abacus+ kiadó gondozásában. A kötet a Bázis-könyvek 86. darabja, és egyben a szlovák szerző első, kifejezetten gyermekeknek írt könyve. A kötet hat történetet tartalmaz, amelyek első pillantásra ismerős mesevilágba vezetnek, királyok, hercegek és hercegnők népesítik be őket, mégis valami egészen mai történik bennük.
Rankov prózája itt is megőrzi azt a finom érzékenységet, amely a felnőtteknek szóló műveit jellemzi. A történetek nem a klasszikus értelemben vett tanulságok felé haladnak, inkább helyzeteket teremtenek, amelyekben a szereplők döntései, érzései és viszonyai kerülnek előtérbe. A mese így olyan térként működik, amelyben az olvasó is el tud helyezkedni.
Talán ebből következik a kötet egyik legfontosabb sajátossága is. A mesék nem érnek véget az utolsó oldalon. Minden történet után egy QR-kód jelenik meg, amely a könyvön túlra vezet. A kódok mögött kérdések és feladatok találhatók, amelyek nem válaszokat adnak, hanem gondolkodásra hívnak. A megszólítás egyszerű és mégis lényegi: „Nincsenek jó vagy rossz válaszok. Csak a te válaszaid.”
Ez a gesztus áthelyezi az olvasás súlypontját, mert a történet nem lezárul, hanem megnyílik. A gyerek nem passzív befogadó, hanem résztvevő lesz, aki a saját tapasztalataival, érzéseivel és kérdéseivel lép be a mese terébe. A könyv így nemcsak olvasmány, hanem találkozási pont is lehet gyerekek és felnőttek, diákok és tanárok, testvérek vagy barátok között.
A kérdések nem didaktikusak, nem irányítanak egyetlen „helyes” válasz felé. Inkább arra hívnak, hogy a történetek személyes irányba mozduljanak el. Mit jelent bátornak lenni? Mit kezdünk az igazságtalansággal? Mikor jobb együttműködni, mint versenyezni? Hogyan változunk meg egy nehéz helyzetben? Ezek a kérdések nemcsak a mesékhez tartoznak, hanem a mindennapi tapasztalatainkhoz is.
Az irodalomterápiás szemlélet itt nem módszerként jelenik meg, hanem háttérként. Abban a figyelemben, amely teret ad a saját válaszoknak, és abban a lassításban, amely lehetővé teszi, hogy egy történet ne csak „el legyen olvasva”, hanem meg is maradjon.
A kötet illusztrációit Shiho Dono készítette, aki japán és szlovák kulturális közegben is otthonosan mozog. Képei nem magyarázzák a szöveget, inkább kísérik, és olyan vizuális réteget adnak hozzá, amely tovább nyitja a történetek világát.
A Hercegnők és hercegek így egyszerre marad mese és válik valami mássá is. Egy könyvvé, amely számol azzal, hogy az olvasás ma már nem feltétlenül lineáris, és hogy a történetek gyakran több térben, több szinten élnek tovább. A nyomtatott oldal és a digitális felület nem egymást váltják ki, hanem egymást erősítik.
A mese ebben az értelemben elindít, és talán ez a legfontosabb benne, hogy a történet ott kezd igazán működni, ahol az olvasó kérdezni kezd, és a szülő őszintén beszélgetni a gyerekével.
Pavol Rankov Hercegnők és hercegek (Abacus+, 2026, Vályi Horváth Erika fordítása)
Rankov-lapozó
