Tetoválóként szabadabban tudok alkotni. Aki hozzám jön, az én stílusomat szeretné magán viszontlátni címmel Gužák Klaudiával beszélgetett Renczes Ágoston a Napunkban. A beszélgetés teljes terjedelemben a Napunk online felületén olvasható.
Szerezz ingyenes Napunk-előfizetést! Kétéves a Napunk, és ennek örömére fél éves előfizetést ajándékozunk diákoknak és tanároknak. Elég regisztrálni, és azonnal olvashatod minden cikkünket.
"„Látod, hogy mindenki elképzel téged valamilyen szerepben, közben te meg csak egy emberi lény vagy, aki gyakran azt sem tudja, mi folyik körülötte, nem hogy még gyerekeket akarjon vállalni, meg férjhez akarjon menni, miközben annyi minden más érdekli.” A rimaszombati származású Gužák Klaudia verseiben gyakran jelenik meg a lázadás valamilyen formája.
A vele készült interjúban arról olvashatnak:
- hogyan készült el az első verseskötete;
- hogyan kapcsolódik nála össze kép és szöveg;
- miért a tetoválást választotta szakmának;
- miért szeretett annyira Bristolban élni;
- mit szeret a Dunakanyarban, ahol most él;
- milyen hatással voltak rá a nőkkel szembeni elvárások;
- miért fontos a gyermeki szemléletmód megőrzése.
Sorozatunkban Magyarországra elszármazott szlovákiai magyarokkal beszélgetünk, akik többek között azt is elmondják, milyen viszony fűzi őket Szlovákiához és a szülőhelyükhöz. A sorozat első része itt olvasható.
Tavaly jelent meg az első verseskötete Francia film címmel. Ön azonban elsősorban képzőművész, ami a versein is érződik, a szövegei nagyon vizuálisak. Hogyan kapcsolódik össze önnél a képzőművészet és a líra, milyen késztetés eredménye az, hogy valamilyen ötletből vagy benyomásból nem kép lesz, hanem vers?
Leginkább rajzolni és festeni szeretek, de vannak olyan hosszú történetszerű dolgok, amik szövegben jobban elmesélhetők. A vizualitás másoknak is feltűnt, sokan mondták, hogy olyanok a verseim, mintha egy stop-motion filmet, animációt néznének, vagy mintha egy kisfilm lenne az egész sztori. Amit nem tudok megrajzolni, azt megírom.
De nem igazán tartom magam írónak vagy költőnek, hanem csak valakinek, aki egy sztorit tovább akar adni, és ezeknek a sztoriknak az esetében a vers az a médium, amit keresztül ezt a legkönnyebben tudom megtenni.
Nincs meg bennem az a fajta szenvedély a szöveghez, ami sok íróban látok. Szeretem olvasni, hogy mások hogyan alakítják vagy törik meg a szöveget, hogyan szedik szét és rakják össze a szavakat. De én csak eszközként használom a nyelvet, hogy elmondjam azokat a történeteket, amiket nem tudok lerajzolni.
Nem is szoktam illusztrálni a verseimet, inkább mások verseit illusztrálom néha, például Nagy Hajnal Csilla vagy Gyurász Marianna kötetét is illusztráltam. Nem feltétlenül épül az egyik a másikra, az illusztráció a szövegre."