Száz Pál Kis-keleti daemonologia 8. – A szellemstoppos, avagy a Magashomlokú című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Kámforrá váló stopposokkal, hajtűkanyarok után rémítő fantomokkal tele van a padlás. Pontosabban a közutak. E közkedvelt rémmesék szinte mindenhol előfordulnak, ahol az emberek nem eresztettek gyökereket, s úton vannak. A röghöz kötött életformák fokozódó feloldódása az úton levésben érthető módon nemcsak életben – pontosabban a kollektív emlékezetben – tartja a démoni mesterkedések ezen válfajáról szóló híreszteléseket, hanem túlzás nélkül mondhatjuk, virágkorukat élik az úton-útfélen kísértő démonok. Hiszen hányan halnak meg manapság közúti balesetekben? Nyilván az olvasók közül is többen emlékeznek útitársul szegődött szellemekről, a halálkanyarok és kereszteződések szélén tapasztalható ektoplazmikus jelenségekről szóló mendemondákra.
A kriptopszichológia területén két vélemény alakult ki e démonjárás eredetéről. A posztmágia irányzatának követői szerint az eltűnő stopposok a modernitás lakmuszpapírjai, mivel a gépkocsivezetés elterjedése után jelent meg ez a kísértéstípus. Ezzel szemben a tradicionalista iskola hangsúlyozza, hogy mindig is vándoroltak a népek. A különböző kultúrákban leírt démoni jelenségek összehasonlító vizsgálata révén a démoni jelenségek és entitások általános tipológiája is meghatározható. Az irányzat radikális szárnya, az újklasszikus irányzat egyenesen kimondja, hogy nincs új a teremtés fekete napja alatt: Lucifer poklokba vettetésének napjától kezdve egészen az utolsó napig nem születik új entitás. Tehát a kultúrák és nyelvek változnak, de a démoni örök.
Nemcsak úton-útfélen, de otthon minden tévében áll egy fiatal, hullasápadt, creepy lány hosszú fehér ruhában az út szélén – pláne a monitoron túl! Egy YouTube-on szénné osztott portugál hoax videóról (a sátáni megfordítás elve mentén tudható, hogy a hoax mindig az igazi) szóló blogbejegyzésben a következőt olvastam az elterjedt városi legendáról (ami pedig mindig valós): „Teresa Fidalgo egy balesetet szenvedett fiatal lány, akinek a lelke nem talál nyugodalmat, és annak az útnak a mentén kísért, ahol utolérte a végzet. Magányosan, szomorúan áll az út mellett, ám aki felveszi, azt magával viszi a halálba. Ismerős történet, ugye? Szinte mindenhol hallani ezt a történetet, csak épp a helyszín vagy a név változik.”
A Kis-Keleten számos helyen botlunk visszajáró halott stopposokba. A Máramaros és Bukovina határán fekvő Radnai-havasokban, valahol Borsa és Cârlibaba között található út menti keresztről mesélnek hasonlót. A Prislop alatti szerpentineken éjjelente egy fehér, régimódi öltözetű nő jelenik meg az árok szélén, majd az erdőbe csalogatja az autósokat, akiket másnap felnyársalva találnak meg, vagy jobb esetben eszüket vesztve bolyonganak az erdőben.
Egy tavalyi beszámoló szerint egy sofőr stopposnak nézett egy fehér asszonyt, s noha az csak suttogott meg bólogatott, egészen Borsáig vitette magát, ott egy romos házra mutatva állította meg a kocsit, majd kámforrá vált. A sofőr bement a házba, és amikor a romos szobában meglátta a magától hintázó hintalovat, és meghallotta a suttogva dúdolt gyerekdalocskát, kis híján szívrohamot kapott.
Csak később derült ki, hogy a szellemstoppos nem sóhajtozott, amikor a sofőr az úticélját kérdezte, hanem a magyar „haza” szót suttogta. A történet felgöngyölítésének részleteit lásd az Kriptopszichológiai Kutatóállomás Máramarosi Kihelyezett Osztálya tavalyi évkönyvében."