Elkezdődött az új szemeszter, s vele együtt az a különös ritmus, amelyben a naptár nem csupán dátumokat rejt, hanem történeteket is. A recenziókkal – egy egyetemi jegyzetről és egy konferenciakötetről – már végeztem, most inkább a kurzusaimhoz olvasom újra a jegyzeteket, javítom, toldozgatom őket, mintha minden évben új színt, új hangsúlyt kapnának. Az újraolvasás mindig egyben újraírás is: a régi sorok másképp szólnak az új hallgatókhoz, és másképp hozzám is. A háttérben már szinte kézbe vehető a legutóbbi konferenciánk kötete (hála az előadóknak és szerkesztőtársamnak, Laczkó Krisztinának), a Jókai öröksége – Történelemszemlélet és nemzeti identitás Jókai életművében c. konferencia szervezése pedig már a hajrában jár: az előadások listája kész, már csak az időbeosztás finomhangolása van hátra. Nívós előadók sorakoznak (hála Gintli Tibor kollégámnak), és bízom benne, hogy sikerül felidézni a 2023-as Grendel 75 konferencia vibráló, eleven hangulatát.
Mindeközben a hallgatóimmal is mozgalmas időszakban vagyunk: többen októberben érnek finisbe a rigorózus dolgozataikkal, s már új kollégákkal is egyeztetek friss kutatási irányokról, és az asztalomon ott vár az egyetemi tankönyvem kézirata is, amelyhez még mindig türelmesen szöszölök, keresve benne a mondatok pontos ritmusát. Hároméves szövegértés- és szövegalkotás-projektem lassan a végéhez ér, de már két új pályázat előkészítésén dolgozom. És jövőre indul az Erasmus BIP-program is: egri és nagyváradi hallgatók érkeznek majd hozzánk Eperjesre, a programterv már kész, csak életre kell kelteni.
Az őszi hónapok is bőven tartogatnak színpadi szerepléseket: október 16-án Eperjesen (A szó és az étel művészete – Jókai gasztronómiai univerzuma) adok elő, másnap pedig Budapesten, az ELTE TÓK falai között tartom meg előadásomat a kritikus gondolkodásról és a digitális szabadulószobák pedagógiai lehetőségeiről. November 5-én pedig – a Nemzeti Oktatási és Ifjúsági Intézet (NIVaM) felkérésére – ismét Eperjesen állok majd a hallgatóság elé, s a magyar szakos pedagógusjelöltek képzéséről és kihívásairól szólok majd.
És közben – minden szervezés, recenzió, jegyzetelés és pályázat között – verseket is írok. Apró töredékeket, szavakból nőtt foszlányokat, amelyek talán egyszer kötetté állnak össze, talán nem. De írás nélkül nem lehet: minden más csak adminisztráció, az írás az, ami szívet ad a szövegeknek, a kurzusoknak, a konferenciáknak – és nekem is.