Németh Zoltán Paweł: egy történet című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Sok víz. Árad a víz. Mintha egyre több víz lenne a Földön, a tengerek szintje megemelkedik, és a víz az események helyére tolul, elfedi, elmossa az emlékeket.
Paweł Wotama Varsóban született, és nem volt könnyű gyerekkora. Egy jellegzetes varsói családból származott, amelynek egyetlen öröksége egy német SS-katona felesége által a pánikszerű menekülés során hátrahagyott ezüst étkészlet volt. Mert egyébként mindenük megsemmisült a náci megszállás alatt: ház, lakás, bútorok, fényképek, szobanövények, iratok.
Az apa korán elhagyta a feleségét. A második apuka a kommunista állam külkereskedelmi ügyintézője volt, aki magával vitte a családját is. Először Irakban éltek, majd Szíriában, később Egyiptomban. Paweł angol nyelvű iskolákba járt, ahol intenzíven tanulták az arabot is. Első osztálytársai és barátai diplomatagyerekek voltak. Az ilyen vándorló családok gyerekeinél gyakran megesik, hogy egész nyelveket felejtenek el. Hogy mi maradt meg Paweł arabjából, nem lehetett tudni, valószínűleg semmi.
A család visszatért Varsóba, az anya korán meghalt, a nevelőapa új családot alapított, a tizenéves fiú pedig ott maradt egyedül, a vasárnapi ebédre a rokonok hívták. Könnyen és gyorsan tanult, de főként ügyességével tűnt ki, sikeres vállalkozó lett. A Mazuri-tavakon tanult meg vitorlázni. Egyszer majd eladom mindenem, veszek egy hajót, és azon fogok lakni, mondogatta. Persze, Paweł, veregették meg a vállát."