Lovas Emőke interjúja a Bonanza Banzai egyik alapítójával, Hauber Zsolttal a Vasárnapban jelent meg. Teljes terjedelemben a Vasárnap online felületén olvasható.
"Budapest | 1988-ban Kovács Ákossal és Menczel Gáborral megalakította a Bonanza Banzai zenekart. Élete első dalával, az Induljon a Banzáj!-jal robbant be a magyar zenei életbe, rögtön a legtetejére. A Bonanza megszűnése után 26 évvel döntött úgy, hogy újrajátssza a saját dalait – egyre nagyobb közönség előtt és komolyabb helyeken. Lassan építkezik, megfontoltan, azt mondja, amíg a közönség szeretete kitart, ő megy tovább. Sokan nem tudják róla, hogy a Felvidék részben a szülőföldje is – ő itt otthon van.
Ha csak a Bonanza Banzai 1988-as indulásától számoljuk, akkor is közel 40 éve foglalkozol zenével. Hogyan változott ez alatt az idő alatt a magyar zenei élet a te szempontodból?
Lehet, hogy furcsa lesz, amit mondok, de az én szempontomból nem változott semmi – már ami a hozzám való viszonyulást illeti. És ez nem panasz, csak egyszerű ténymegállapítás. Már a Bonanzát se vették túl komolyan, és ugyanúgy engem sem vesznek komolyan a szakmai berkekben. Ami nagy változás, és az én szempontomból az újrakezdés lehetőségét adta, azok a közösségi oldalak és a Youtube, vagy az, hogy közvetlenül egy stúdióból lehetségessé vált feljutni a zenemegosztó platformokra. A Bonanza idejében pár ember szubjektív véleményén múlt, hogy ki kap lehetőséget lemezkészítésre, reklámra, médiaszereplésre. A lemezkiadók nem szakemberek voltak, hanem kívülállók vagy olyan emberek, akik zenészként nem vitték semmire. Ezáltal furcsa, sértett pozícióban voltak. Én amatőr zenészként kerültem ebbe a világba, és rögtön a tetejére. Az Induljon a banzáj!-jal, ami életem első szerzeménye volt, azonnal ott voltunk az élmezőnyben, és ezt nem sikerült feldolgoznia sem a szakmának, sem a kiadóknak. A média sem volt erre felkészülve. A ´90-es évek elejét leszámítva, amikor Kóbor János volt az igazgató és Benkő László volt a szakmai vezető a Hungarotonnál. Utóbbinak szívügye volt az elektronikus popzene. De a közönségnek hála mégis mindig sikerült keresztülverekednem magam és a produkciómat mindenen. És igazából a mai napig itt tartok.
Most fel van készülve a média egy, a tiétekhez hasonló robbanásra?
Ha nem csak a saját celebvilágát simogatná folyamatosan: olyanokat, akik nem csinálnak semmi újat; énekeseket, akik nem koncerteznek, színészeket, akik nem játszanak – pedig ez lenne a dolguk –, hanem már csak celebkednek, fel lehetne készülve. Akkor reagálhatna azokra a jelenségekre és fiatalokra, akik a szakmában feltűnnek. Mégis marad ez a belterjesség. Nem figyelik az újdonságokat, a művészeti alkotásokat, a rezgéseket. Talán nem a megfelelő, vagy megfáradt emberek készítik a műsorokat. És ez nagy hiba, tehetséges és lelkes emberek alkotnak minden művészeti ágban, de a komolyabb médiaerők sokszor nem figyelnek fel rájuk, csak ha már van százezer követőjük vagy folyamatosan koncerteznek – de akkor meg már semmi jelentősége nincs ennek."