Lošonská Dékány Nikolett elVONATkOZtatTAM című tárcája az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Szeretek vonatozni. Ha minden rendben megy. Ha nem késik. Ha elérem a csatlakozást. Ha van reštauračný vozeň, és a hőmérséklet is megfelelő. Se túl hideg, se túl meleg. Na most, aki szeretett hazánkban valaha is utazott már vonattal, tudja: ahhoz, hogy mindez teljesüljön, hogy is mondjam – úgy kell állnia a csillagoknak. Ó, és a csillagok nagyon ritkán állnak úgy. Mindenki ismeri a „ha kinn meleg van, akkor vagy nem megy a klíma, és az ember izzadtan tapad oda a barna műbőr üléshez, vagy annyira megy, hogy kabátot meg zoknit kellene kapnia magára, hogy ne fázzon” kezdetű történetet. Természetesen senki sem hord magával nyáron meleg cuccokat, ez az utolsó, ami az embernek az eszébe jut. „Sajnos nem lehet állítani rajta” – ez minden kalauz profin betanult mondata. „Neverím!” – ez meg az enyém. Ha pedig kinn hideg van, ugyanez megy, csak fordítva: úgy fűtenek, hogy már nem tudsz mit levenni magadról. Ilyenkor bezzeg senki sem akar az ablaknál ülni, a radiátor mellett. Máskor meg bezzeg mindenki az ablaknál akar ülni, nehogy ki tudjam a lábam nyújtani. A radiátor mellett. Na jó, a radiátornak ehhez semmi köze. A legtöbb ember egyszerűen szeret az ablakon kibámulva bambulni. Én is.Ezért is szeretek vonatozni. Tényleg. Sokkal inkább, mint buszozni vagy autózni. Nem mintha az utóbbiakon nem lenne, viszont felállni és rántott sajtot rendelni sörrel csakis a vonatban lehet. Na jó, sajnos nem minden vonatban. Csak azokban, amelyek hosszú útra mennek, például a Pozsony–Kassa vonalon. Na jó, ez sem igaz: csak azokban a vonatokban adott ez a lehetőség, amelyek hosszan mennek és lehetőleg Szlovákia északi részén.
Egyszer naivan elhittem, hogy az északi és a déli Kassa–Pozsony vonal csak időben és térben különbözik. Hát nem. A déliben még büfé sincs. Másnapos voltam és nagyon szomjas. Azóta sem mentem arra. Vonattal. Víz nélkül. De ez most nem az a történet. Térjünk vissza az ablakhoz, a rántott sajthoz, a sörhöz és az akármikori felálláshoz. Meggyőztem magam arról, hogy talán ezúttal másképp lesz, ezúttal szerencsém lesz, nem fog késni a vonat, nem kell majd azon izgulnom, elérem-e a csatlakozást. Elvégre nem egy teljesíthetetlen kívánságlista az enyém 2024-ben – pontosság, megfelelő hőmérséklet, étkezőkocsi (igen, tudom én magyarul is)."