Kiss Tibor Noéval a futballról szóló gyerekkönyvéről Szénási Zsófia beszélgetett a Könyvhét folyóiratban. A beszélgetés teljes terjedelemben a Könyvhét honlapján olvasható el.
"„Mint mindenben, a fociban is a kitartás a legfontosabb” – olvashatjuk a Babilon Kiadó Mi Micsoda Olvasó sorozatának legújabb, Foci című kötetében, amely a futball világába kalauzolja el a 6-9 éves, kezdő olvasókat. Kiss Tibor Noé, a könyv írója ezt az ars poeticát adja a könyv mesélője, Robi gepárd szájába. Ő csak tudja, miről beszél, mert előbb ifjúsági sportolóként, később sportújságíróként és „hivatásos” szurkolóként negyven éve érdeklődik a labdarúgás iránt. Igaz, legalább ennyire szépíró is: számos irodalmi folyóiratban és antológiában jelentek meg szövegei, szerkesztőként és tördelőszerkesztőként dolgozik több lapnál, könyvkiadónál és folyóiratnál, három megjelent regényével – Inkognitó (2010, 2016), Aludnod kellene (2014), Beláthatatlan táj (2020) – pedig több irodalmi díjat nyert, és ezzel felsorakozott a kortárs irodalom jelesei közé. Legutolsó kötete felkérésre készült. Kitartásra ennél a munkánál is szüksége volt, az igazi kihívásokat az jelentette számára, hogy fociról kellett írnia – kisiskolás olvasóknak.
Gyerekkorodban az FTC-ben futballoztál, később Pécsett edzőként is tevékenykedtél. A gyermekkori, illetve a gyerekekkel szerzett focis tapasztalatod biztosan segített a könyv összeállításában, ami, ha jól tudom felkérésre készült.
Hét évig voltam a Ferencváros leigazolt labdarúgója 10-17 éves korom között. De egész gyerekkoromban fociztam, ahol és akivel csak lehetett. Később napilapos újságíróként tizenöt évig írtam napi/heti rendszerességgel futballról szóló cikkeket, focitipp.hu néven három társammal honlapot alapítottunk, amit 2018-ig működtettünk. A sport24 focis oldalán a kezdetektől ott vagyok, illetve az idén induló World Soccer magazin magyar kiadásában is állandó tárcaíróként számítanak rám focis témában. Dolgoztam női focisták trénereként, és ami nagyon fontos: 2013 és 2015 között hátrányos helyzetű gyerekek fociedzője voltam Pécsbányán. Heterogén közösség volt: együtt fociztak a nyolcéves gyerekek a huszonéves felnőttekkel. Azt hiszem, számomra a mostani könyv írásakor ez az edzői munka, illetve a saját gyermekkori focistaságom volt a leginspirálóbb.
A 23. köteténél járó Mi Micsoda Olvasó sorozat – a klasszikus Mi Micsoda széria egyik kistestvére – alapvetően az olvasni tanuló, kisiskolás korosztálynak készül. A kötetek zöme a német Tessloff Kiadónál megjelent könyvek magyar kiadása, de van néhány hazai fejlesztésű opusz is a sorozatban, például Magyarországról, Budapestről és a zenéről. Ebbe a sorba illeszkedik a Foci kötet. Egy efféle sorozatnak mindig vannak terjedelmi, szerkezeti, akár nyelvi megkötései. Mennyire kaptál szabad kezet a könyv összeállításában?
Szerencsére rám bízták a könyv megírását, teljesen a saját fejem után mehettem. Összeraktam egy szerkezeti vázat, kitaláltam, hogy milyen alapvető ismereteket lehet elsajátítania egy 6-9 éves gyereknek a foci világáról, ami egyszerűen és könnyen megérthető. Van benne egy kis focitörténet a játék kialakulásáról, a szabályok változásáról, vagy a különböző focilabdákról. Néhány szóval elmagyarázom, mi a világbajnokság, a Bajnokok Ligája, az Európa-bajnokság. Szó esik a bajnokságok rendszeréről, a világ leghíresebb stadionjairól és futballklubjairól. Bemutatom egy kicsit a női focit és összeállítottam egy – hangsúlyozottan szubjektív –világválogatottat. A záró fejezet a magyar foci történetével és legendáival foglalkozik, élén az Aranycsapattal, illetve röviden megismertetem a magyar bajnokcsapatokat is. Külön figyelmet fordítottam a szurkolókra, és arra, hogy nem csupán a nagy stadionokban, de a falusi focipályákon is zajlik ez a játék, ami szerintem lényeges.
Megkonstruált irodalmi nyelv helyett egyszerűen és világosan kellett megfogalmazni a legfontosabb tudnivalókat. Mennyire volt ez számodra könnyű vagy nehéz?
Aki olvasta a regényeimet, tapasztalhatta, hogy meglehetősen erodált nyelven íródtak. Ha nem is minimalista, de redukált nyelven fogalmazok, ezt az esztétikai irányzatot képviselem. Sportújságíróként szintén megtanultam röviden és tömören fogalmazni. Egyszóval nem állt távol tőlem a gyerekkönyvhöz szükséges egyszerű megfogalmazás, rá is éreztem talán, ám menet közben kiderült, hogy még jobban meg kell nyesegetni a szöveget, s ebben Rozgonyi Sarolta, a szerkesztőm segített nagyon sokat. Számomra új terep volt és más kihívást jelentett a gyerekkönyv, ez volt az első ilyen jellegű munkám.Nagyon élveztem, hogy össze kellett állítanom játékos kvízfeladatokat. Mindig is rajongtam a kvízekért, bármikor szívesen írnék akár focis kvízkönyvet is. A könyvben Robi, a gepárd teszi fel a gyerekeknek az egyes fejezetekhez kapcsolódó kérdéseket, ebbe lehetett vinni egy kis humort és játékosságot, amit nagyon élveztem. A lényeg persze mégis csak az, hogy a könyv segítsen a gyerekek olvasási és szövegértési készségeinek fejlesztésében."
