Kerekes Vicával Finta Márk beszélgetett a Napunkban a szlovák kormány kultúrpolitikája elleni demonstrációk kapcsán. A beszélgetés teljes terjedelemben a Napunk online felületén olvasható.
"A hatalomnak az fáj, hogy a kulturális intézmények központi irányítás nélkül is jól működtek, ezért be akarja kebelezni őket – mondja a színésznő, aki hiányolja a magyar politikai érdekképviselet kiállását.
Szerezz ingyenes Napunk-előfizetést! Kétéves a Napunk, és ennek örömére fél éves előfizetést ajándékozunk diákoknak és tanároknak. Elég regisztrálni, és azonnal olvashatod minden cikkünket.
Kerekes Vica színésznő három ország kulturális közegében is otthonosan mozog, ismeri a felépítésüket. Eddig Szlovákiával mindig pozitívan példálózott, most azonban szerinte a hatalom megirigyelte, hogy az itteni kulturális közeg központi irányítás nélkül is jól működik.
A színésznővel arról beszélgettünk:
- foglalkozik-e nemzeti kultúrával a Szlovák Nemzeti Színház;
- kik állnak a „másik oldalon”;
- miről posztolnak a politikusok;
- s hogy miért áll ki Németh Ilona és a kulturális minisztérium praktikái ellen tiltakozók mellett.
Ha definiálni akarná, mi is zajlik most a kulturális színtéren, mi lenne a legegyszerűbb megfogalmazás?
Nem vagyok túl jó az egyszerű definíciókban, hiszen az félrevezető is lehet. Olyan világban élünk, amely az ilyen egyszerű szlogenek és definíciók köré épül, de úgy gondolom, hogy a jelenlegi folyamatokat fontos bővebben kibeszélni és elemezni. Az egyszerű definíciók épp a lényegét veszik el.
Az én tapasztalatom az, hogy amit most látunk, az egy korábban kezdődött folyamat kicsúcsosodása. Az egész az RTVS átalakításával, a Kunsthalle és a Bibiana működésének megváltoztatásával kezdődött, aztán jöttek a művészeti alapok, és a Szlovák Nemzeti Színház és a Szlovák Nemzeti Galéria vezetőinek leváltásával csúcsosodott ki. A kulturális minisztérium vezetői szépen megterítettek maguknak, és most egymás után fogyasztják el ezeket az intézményeket.
Mindez pedig hatalmas ellentmondásban van azzal, amit ezek a kulturális intézmények reprezentálnak – a sokszínűséggel, a szabadelvűséggel, cenzúra nélküliséggel. Ezek az intézmények jól működtek. Nem volt, s nem is lehet szükségük központi irányításra.
Martina Šimkovičová és Lukáš Machala azonban azt állítják, hogy ezek az intézmények nem működtek jól. S arra utalnak, hogy ami most zajlik, az a kultúra visszaszlovákosítása, visszaszolgáltatása a szlovák nemzetnek. S hogy ezt olyan emberek kérik tőlük, akik úgy érezték, hogy az a kultúra, amit ezek az intézmények eddig reprezentálnak, nem az övék.
Visszaszolgáltatása a szlovák nemzetnek? Szlovákia nem egynemzetiségű ország, már itt bukik ez a tézis. Ezek az érvek mind nagyon egyszerűen cáfolhatók, nem hangzott el egy olyan sem, amely erős lábakon állna. Hazugság, hogy a Szlovák Nemzeti Galériában nem kapnak helyet szlovák alkotók: az igazgatónő is azt mondta, hogy az volt a céljuk, hogy ez képezze a galéria esszenciáját.
A Szlovák Nemzeti Színházhoz pedig nekem is van kötődésem – nem Matej Drlička hozott engem oda, hanem még az előző igazgató, Peter Kováč. A darab, amelyre több mint két évvel ezelőtt szerződtetett, Jozef Gregor Tajovský műve, a Hriech. Egy abszolút szlovák klasszikus. S ezen kívül is rengeteg szlovák klasszikust játszik a színház.
Nekem semmi érdekem sem fűződik ahhoz, hogy Matej Drličkát védjem. Az a helyzet, hogy a színházban nagyon jó a hangulat, én csak pozitívumot hallottam a vezetésről. S az eredmények sem azt mutatják, hogy olyan borzasztó menedzser lenne, a tavalyi év gazdasági eredményei legalábbis biztosan nem erről árulkodnak. Virágzik a színház, a balett és az opera is.
Šimkovičováék a hatalom erejét használják, amiben nincs helye a teremtő erejű párbeszédnek. Álérvekkel takaróznak. Az ő céljuk szerintem az, hogy elvegyék ezeket az intézményeket, uralják őket, és ők határozzák meg, mit játszhatnak a színházak és mit nem. S fáj nekik, hogy ezek az intézmények jól működnek a központi hatalom irányítása nélkül is.
A rendszer alapjait egyébként Marek Maďarič egykori smeres kulturális miniszter tette le. S nem azt mondom, hogy maradjon minden úgy, ahogy van, mert mindenen lehet javítani. De az alkotási folyamat szabad volt."