Jókai 200 - A Jókai-kultusz Komáromban. Kuklis Katalin beszélgetett Galo Vilmossal a Vasárnapban:
- rész: https://vasarnap.com/itthon/jokai-200-komaromban-seta-az-irofejedelem-szulovarosaban-1-resz
- rész: https://vasarnap.com/itthon/jokai-200-a-jokai-kultusz-komaromban
"Jókai Mór alig húszéves volt, mikor elhagyta szülővárosát, Komáromot, és Budapestre költözött. Elbűvölte a nagyváros és életének nagyobbik részét itt élte le. De ma már tudjuk, hogy a gyermek- és ifjúévek alapjaiban határozzák meg a személyiséget, hogy a komáromi közeg hangulatát, illatait, a családot, a rokonokat, a barátokat, a kellemes vagy éppen kellemetlen gyerekkori élményeket magában hordozta, s regényeiben és írásaiban visszatükrözte a szerző. Ismerjük meg ezt a korabeli várost s azt a környezetet, amely az ifjú Jókait körbeölelte. Komárom utcáin sétálva Galo Vilmos történész, a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa volt kalauzunk.
A 18. század első felében Komárom Magyarország egyik legjelentősebb gazdasági és kereskedelmi központja volt. 1715-ben a maga 8321 lakosával Pest után Magyarország második legnépesebb városa volt – ha pedig Erdélyt is beleszámítjuk, az ötödik volt a sorban: csupán Kolozsvár, Brassó és Nagyszeben előzte meg. Bár az 1763-as nagy földrengés hatalmas károkat okozott, a város még utána is virágzott. Ebbe a nagyon nyitott és vallási szempontból is sokszínű közegbe született bele Jókai, ahol együtt éltek reformátusok, katolikusok, evangélikusok, ortodoxok és zsidók. „Jókai születésekor – vagyis az 1820-as években – Komárom a magyarországi fa- és gabonakereskedelem egyik legfontosabb központjának számított. A kutatások szerint több mint 400 gabonakereskedő lakott itt a 19. század elején, többek között maga Domonkos János is – aki a helyi emlékezet szerint Jókai egyik leghíresebb regényhősének, Az arany ember Tímár Mihályának ihletője volt”, tudjuk meg Galo Vilmostól.
Más katasztrófák is sújtották a várost: gyakoriak voltak a tűzvészek. Az 1848. szeptember 17-i tűzvészben a város kétharmada leégett, ezért nagyon kevés 19. század előttről származó épület maradt fenn. Ráadásul, a szabadságharc alatt a Duna túlpartjáról lőtt osztrák ágyúgolyók egészen a Kossuth térig gyakorlatilag mindent elpusztítottak. Ezt követően Komárom elvesztette a lakosságnak mintegy felét, ugyanis tömegesen költöztek el a városból. 1848-ban még 21.000-en éltek a Komáromban, 1850-re ez 11.000-re csökkent. És mire összeszedi magát a város, és eléri a korábbi fejlettségi szintet, már 1900 körül járunk.
De ne szaladjunk ennyire előre. Térjünk vissza 1825. február 18-ára, hiszen ekkor lát napvilágot a legfiatalabb Jókai-csemete."
