Gazdag József írt Petőfiről március 15-éhez kapcsolódóan a Vasárnap legutóbbi, 2023/11. számában, ahol írása teljes terjedelemben olvasható - részletek pedig a Vasárnap online felületén.
"Magyar történelemből pedig megbukott.
"Ha Petőfi élne, nem választanák be a Petőfi Társaságba" – írta Móricz Zsigmond. Ami a tankönyvekből kimaradt - lábjegyzetek egy életműhöz.
Megbukott az iskolában?
Meg bizony! Mentségére legyen mondva, ezzel nincs egyedül a magyar irodalomban, sőt. Móricz Zsigmond éppúgy megbukott (Sárospatakon, három tantárgyból is), mint Karinthy Frigyes (aki osztályt ismételt), de megbukott Tersánszky Józsi Jenő, Zelk Zoltán és Örkény István is (magyarból!), csakúgy, mint Weöres Sándor (kémiából), Illyés Gyula (latinból) vagy Hajnóczy Péter (a gimnázium második osztályában, hét tantárgyból is). De nem volt sokkal jobb tanuló Gárdonyi, Krúdy, Tamási Áron és Pilinszky sem, csak ők elégséges érdemjegyekkel megúszták – lásd még Csiffáry Gabriella budapesti levéltáros „Magyarázom a bizonyítványom…” című könyvét.
A 15 éves Petőfi – miután addigra már jónéhány iskolát kipróbált – a selmecbányai líceumba iratkozott be, ahol pechjére egy bizonyos Daniel Gabriel Lichard tanította őt magyar történelemre. Mi volt a gond a tanárral? Mindössze az, hogy nem beszélt magyarul, így a tananyagot latinul próbálta a diákok fejébe verni, nem sok sikerrel. Petőfi félévkor elégtelent kapott. Más szavakkal: a magyar történelem hőse 15 évesen megbukott magyar történelemből.
Petőfi szülei, Petrovics István és Hrúz Mária (Orlai Petrich Soma festménye)
Hol lakott?
Terjedelmi okokból eltekintünk Petőfi összes lakhelyének felsorolásától, van azonban egy vidám történet, amelyet Hatvany Lajos idéz egy tanulmányában (A hónapos szobák lakója: Petőfi mint albérlő). Petőfi (akkor még: Petrovics) Sándor megszökött a selmeci gimnáziumból – ezt Arany János úgy írta volna: lerázta az iskolai nyűgöt –, hosszú és viszontagságos gyalogút végén megérkezett Pestre.
Pesten tél volt, hideg volt, 16 éves hősünk pedig éhezett és fázott. Mitévő legyen? Hol húzza meg magát? Vidéken élő szüleit nem értesítette arról, hogy az iskolát otthagyta. Zsebkendőjébe göngyölt poggyászát szorongatva elment a Vörös Ökör nevű fogadóba. Korábban többször is megszállt ott az apjával, ezért a fogadós ismerte őt, s elhitte neki, hogy a számlát majd az apja rendezi. Petőfi szobát kapott, pompás ennivalót rendelt, és élt, mint Marci Hevesen. Kényelmes szállás, jó koszt – mi kell még?
Csakhogy a harmadik napon meghűlt ereiben a vér, amikor a Vörös Ökör ivójából meghallotta apja bariton hangját. Utóbb így idézte föl a jelenetet: „Szoborrá meredtem, s az ablakhoz futottam, de azon erős vasrostély volt.” Menekülnie nem volt merre, s közben hallotta, ahogy a fogadós elmeséli apjának, hogy „Sándor úrfi” már várja őt. „Az én fiam?” – kiáltotta dülledt szemmel az apja, és kopogtatás nélkül benyitott a szobába. „Eleibe törtem, megragadtam és megcsókoltam kezeit. Ő csak ennyit mondott: – Hol veszed itt magad? Remélem, hogy a tanáraid tudtával vagy itt. – Oh, igen, mondám. – De ha eljöttél, folytatá, iskolai bizonyítványodat csak elhoztad?” És így tovább, a helyzet egyre kényelmetlenebb lett, Petőfi hazugságspirálba menekült, s amint kiléptek az utcára, egyszerűen faképnél hagyta apját, és elrohant. „Mentem, amerre a szemem látott.”"