Gazdag József "Ami a tankönyvekből kimaradt" című sorozatában Kazinczy Ferencről írt a Vasárnapban. Írása teljes terjedelemben a Vasárnap online felületén olvasható.
Kazinczy Ferenc (1759–1831)
"1794. december 14-én, kora este kopognak a Kazinczy család alsóregmeci házának ablakán. Odabent sötét van, a család már vacsora után aludni tért. Az egyik szolgálólány nyit ajtót, és ijedtében felsikolt. Katonákat lát, kivont karddal. A 35 éves Kazinczy Ferencért jöttek, hogy haladéktalanul Budára kísérjék. Kazinczy megnyugtatja anyját, hogy ne féljen, két héten belül újra itthon lesz. A két hétből aztán majdnem hét év lett. „Hét esztendeig szívá a börtönök dögvészes levegőjét”, írta róla Petőfi.
„Feje repült”
Kazinczy hat nyelven beszél (magyarul, németül, szlovákul, görögül, latinul, franciául), de nem nagy költő, versei gyöngék, műfordításai mesterkéltek. Jelentősége mégis óriási – irodalomszervezőként. Batsányi Jánossal és Baróti Szabó Dáviddal együtt szerkeszti az első önálló magyar folyóiratot, amelynek eredetileg a Magyar Parnasszus címet szánja, végül Batsányi javaslatára Magyar Museumként jelenik meg 1789-ben.
Az első magyar nyelvű folyóirat, a 600–800 példányban megjelenő Magyar Museum, amelyet Kazinczy Ferenc, Baróti Szabó Dávid és Batsányi János szerkesztett Kassán
Ezután maga indít lapot a „józan gondolkodás, az igazabb ízlés, a babonaságtól megtisztult relígió és az eleve-állításoktól ment filozófia” kultiválására, Orpheus címmel (ez volt Kazinczy szabadkőműves neve). Kassa ezekben az években a magyar irodalom fővárosa, Kazinczy pedig a magyar jakobinusok között találja magát. Közös céljuk: „a nemzetet felrázni álmából”.
Csakhogy minden sarkon és minden kocsmaasztalnál ott lapulnak a besúgók. Kazinczy a bíróság előtt beismeri, hogy olvasta és lemásolta Martinovics Ignác forradalmi kátéját (amely szerint a népnek nemcsak joga van eltörölni a királyságot, hanem kötelessége is ezt megtenni). A tárgyalás során bátor és határozott, társaira semmi ártót nem mond. „Alávetem magam a törvények szigorának, és a büntetést, amit kiszabnak, még ha a hazáért meg is kell halnom, szívesen vállalom.”
A bécsi udvar példát statuál, a Martinovics-féle összeesküvés vezetőit lefejezik. „Martinovicsot bajjal vonták a székhez. Ott beköték szemeit, s a hóhérlegény tartotta a kendő végét. A kopasz koponyáról lesiklott a kendő, s Martinovics az öröm mosolyával pillanta körül. Grátziát reményle. De szemeit ismét beköték, s feje repült.”
Fogságom naplója
Kazinczyt is halálra ítélik felségsértésért (vádlói szerint „a lázadás bűnébe esett”), de az ítéletet bizonytalan idejű fogságra változtatják. Budán vasra verik („a lánc oly rövid volt, hogy nem tehettem többet két lépésnél”), majd 1795 őszén útnak indítják Brünnbe, ahol a spielbergi vár pincebörtönébe kerül.
Spielberg (Špilberk) a birodalom legszigorúbb börtöne, a „felforgatókat” hurcolják ide. Kazinczyt egy föld alatti, levegőtlen kazamatába viszik. A skorbutos rabok a nyirkos, penészes sziklafalra köpik nyálukat, s ahogy az lecsorog, csíkot hagy. „Amint benyitám az ajtót, megcsapott a penész bűze. Mióta a vár áll, soha ezt ki nem meszelték.”
Amikor már olyan erőtlen, hogy nem bír felkelni a szalmazsákról, átviszik egy emeleti helyiségbe. Ott már beszélgetni is tud a szomszédjával: átkopognak egymáshoz a falon. Az A betű egy kopogás, a B kettő, a C három és így tovább.
Innen szállítják át a Brünn külvárosában lévő obrovici fenyítőházba. „Micsoda? – mondám – hát nem vala elég szenvedésem?” A fenyítőház azonban komfortosabb, mint a várbörtön. Titokban papírt, tintát, tollat csempésznek be neki. Ez tartja életben.
Három és fél évvel később a Tiroli Alpok lábánál fekvő Kufsteinbe viszik. A foglyokat kísérő parancsnok ráordít: „Egész úton egy szót sem fog magyarul szólni, s ha parancsomat áthágja, lehúzatom és huszonötöt veretek magára!”"