Gáspár-Singer Anna Tiszta udvar II. – Farm című írása az Új Szó kulturális mellékletében, a Szalonban jelent meg. Teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Odakint éppen akkor kezdett el valaki ordítani, amikor a gépen belépett az oldalra.
Összerezzent, a hang először az egyik, majd a másik épületszárny felől hallatszott erősebben. Hogy pontosan honnan, azt nem tudta megállapítani, ha kihajol az ablakon, akkor sem látta volna. Még csak délután volt, de már majdnem teljesen sötét.
Megmozgatta az egeret, tempósan haladt előre. Átvágott egy kisebb tisztáson, azután felfelé indult, a bozótos területeket gondosan kikerülve. Biztonságos helyet keresett.
A nagyanyja a díványon feküdt, karnyújtásnyira tőle, hangosan szuszogott. Ha hallotta is álmában a kintről beszűrődő zajt, nem riadt fel. Nem akarta felébreszteni. Úgysem mennek sehová holnap. Sőt, holnapután és azután sem. Otthon ülnek majd megint. Az anyja legfeljebb kitalál valami programot, felöltöznek, felveszik a maszkot, aztán nekiindulnak. Sapka, sál, kézfertőtlenítő a zsebbe. Füvészkert, Gellért-hegy, Károlyi-kert. Legtöbbször a belvárosban sétáltak, a Kálvin téren befordultak a Kecskeméti utcába. Jöttek velük szemben más maszkos emberek egyedül, vagy a gyerekeikkel. Kezükben szatyrot cipeltek, tolták a babakocsit.
Volt, hogy belefutottak egy szomszédba vagy más ismerősbe, de a maszk miatt elsétáltak mellette. Csak akkor figyeltek fel rá, amikor a másik odaköszönt. Az anyja szerint a szemükről azonosította be őket, az övé különösen jellegzetes. Sötét bogárszem hosszú szempillával, ráadásul a haja is sötétbarna, majdnem fekete. Dorina az osztályukból azt mondta, ő mindig a szemével mosolyog rá az ismerősökre. Szemmel mosolyogni, ez mekkora hülyeség, ezen nevettek a többiekkel. Persze lehet, hogy működik, egyszer talán ő is kipróbálja.
Az órákon szerencsére nem kellett maszk, a kis képkockákban jól látszódott mindenki. Az egész osztály. Nemcsak a szemük, az arcuk is, és a szoba, ahol ültek. Mintha egy ablakon keresztül belátott volna a ház összes lakásába, és még csak ki sem kellett hozzá lépnie az utcára."