Baka L. Patrik kritikája Kiss Ottó A bátyám öccse című kötetéről az Irodalmi Szemle 2023/11. számában jelent meg. Teljes terjedelemben az Irodalmi Szemle online felületén olvasható.
"Noha a magyar gyermekmonológ letéteményesei Ágai Ágnes és Ranschburg Jenő voltak, a millennium óta helyi vonatkozásban senki nem tett annyit a műfajért, mint Kiss Ottó.
A gyermekmonológ negligálja a formai, hangzó és képi virtuozitást, melyek a kortárs gyerekköltészetben a hangzóés nyelvjátékversek legfontosabb jellemzői. Helyettük szabadverses formát ölt, és a gyermeki hangon megszólaló lírai én lélektani kitárulkozására koncentrál: annak titkait, véleményét, szégyenét és legféltettebb vágyait közli. Egy olyan helyzetből szól,
„amikor kikívánkozik
belőlünk az is, amiről
nem kellene beszélnünk.”2
Ebből adódóan számos példája társadalomkritikai felhangú, és nem hisz a tabukban. A szövegcsoport a realitás talaján áll, ezáltal is jelezve, hogy ezekben a versekben a gyermek a mesék világa helyett a valósággal és annak árnyoldalaival szembesül.3
Kiss Ottó a gyerekmonológ svéd típusú, variálható egységekben gondolkodó, szentenciaszerű megoldásait az előre- és visszautalásokkal egyaránt operáló, összefüggő háttértörténetekre cseréli, melyeket a versek szereplőinek élettörténeti fragmentumai mentén épít ki.4 A Csillagszedő Márió,5 az Emese almája6 és A nagypapa távcsöve7 című köteteiben filozofikus gondolatfutamok révén a gyermek és szülők, nagyszülők, gyermek és gyermek viszonyára fókuszál, az elfogadás, az egymáshoz vezető út,8 az „én” és az „ők” története helyett pedig a „mi” közös történetünk megtalálását célozva meg.9
A bátyám öccse című kötete továbbszövi a korábbi alkotásokban formálódó viszonyhálót, ezúttal két fiútestvér kapcsolatát állítva előtérbe – igaz, ha a játékokat lecserélnénk, a felmerülő kihívások két lánytestvér esetében is ugyanúgy megállnák a helyüket. A mű központi mozgatórugója a versus, a nagyobb és a kisebb mindenkor aktuális, bármi által aktivizálható, játékosan öncélú és öngerjesztő viszálya, ami mögött mégis végig ott húzódik a szeretet. „Meg az a későbbi, felnőttkori mély kötelék, ami egy ilyen gyerekkori testvérkapcsolat purgatóriumában születik.”10 A kötetben mindez végig gazdag, Janikovszky Éva stílusát idéző humorral, helyzetkomikummal társul.11
A gyerekmonológok hagyományainak megfelelően a mű egy szemszögből, esetünkben a kisebb testvér alulnézeti pozíciójából íródik, azzal együtt, hogy függő beszéd formájában az idősebb testvér hangja is megjelenik. Utóbbi izgalmas önreflexió, a gyermekmonológok jellemzője ugyanis, hogy kiíródik belőlük a felnőtt hangja, ami által csonka diskurzusként tűnnek föl. A báty azonban még nem felnőtt, hanem valahol az öcs és a felnőttek között áll, félúton. A válaszainak, megszólalásainak függő beszéd formájában történő közlése pedig ilyenformán poétikailag is megerősíti ezt a köztes státuszt."