„Az életemben minden, ami voltam, az mind valahogy véletlenül lettem.” Mészáros Tünde műfordítóval Bognár Kinga beszélgetett az Új Szóban. Az interjú teljes terjedelemben az Új Szó online felületén olvasható.
"Mészáros Tünde mesélt hivatásáról, és betekintést engedett az észrevehetetlen, mégis nélkülözhetetlen munkájába, amelynek köszönhetően az idegen nyelvű szépirodalom elérhetővé válik a magyar anyanyelvű olvasók számára.
Hogyan kezdődött a fordítói pályája? Mi irányította, vonzotta ebbe a hivatásba?
Mindig rengeteget olvastam, egészen kicsi koromtól, ez mostanáig is kitart. Annak idején nem jutott eszembe, hogy olyasmit csinálhatnék, mint a fordítás. Igazából azt sem tudom, hogy eszembe jutott-e gyerekkoromban vagy kiskamasz koromban, hogy azokat a könyveket, amiket külföldi szerzők írtak, azokat valaki lefordította.
Nem gondolkoztam ezen, egyszerűen csak befaltam, és kész. Az életemben minden, ami voltam, az mind valahogy véletlenül lettem. Sok-sok kacskaringó után szintén véletlenül jutottam el oda, hogy szakfordító lett belőlem, és azt csináltam tizenöt évig.
Ezt a munkát egy idő után rettenetesen untam, és egyre erősebb volt bennem a késztetés, hogy valami kreatívabbat csináljak. Kisírtam magamnak a Kalligram folyóiratnál egy novella fordítást. Olyan jól sikerült, hogy megbíztak az első regénnyel.
Melyik volt ez az első könyv, amit lefordított, milyen élmény volt?
Az első teljes regény, amit lefordítottam, az Pavol Rankov Szeptember elsején (vagy máskor) című regénye volt, ami a Kalligram Kiadónál jelent meg. Hogy milyen élmény volt ezt fordítani, nem is tudom. Talán nehéz volt, mert kitartást igényelt, amiből bennem nem sok van. Továbbá azért is nehéz volt, mert már nem hajtott annyira a kíváncsiság, hiszen olvastam a regényt. Nehéz volt azért is, mert még nem voltak rutinjaim bizonyos dolgokban. Másrészt viszont öröm volt, hogy ott ülhetek és kreálhatom a szöveget; vagy kitalálhatom, milyenek legyenek a megoldások, hogy ez az egész regény jól hangozzon magyarul. Amikor megjött a nyomdából a könyv, az egy érdekes érzés volt – az, amikor az ember az első olyan könyvet magához szorítja, amit ő fordított le."