Bárczi Zsófia

Bárczi Zsófia tárcanovellája

“Ennek a feneketlen gyűlöletnek a mélyén a túl sokban való elveszés rettenete kavarog. Mindenből túl sok van, mindenütt, megkülönböztethetetlen izék és bigyók, vicikek és vacakok garmada sorakozik a bevásárlóközpontok végtelenbe nyúló polcain. Egyforma vagy hajszálnyit eltérő termékek tömkelege keríti be az embert az egymáshoz túl közel állított állványok polcain. A labirintusszerű belső tér összenyom, fojtogat. Bárczi Zsófia tárcanovellája

Bárczi Zsófia tárcája

A november a leghosszabb hónap az évben. Általában októberben köszönt be, elcsenve jónéhány derűs őszi napot az évből. Nem egyszerre tör be, hanem szakaszosan, ide-oda csoszog a naptárban, először röviden bejelenti magát (úgy október második felében), ködökkel jön és nedvedzik, megüli a tájat, beférkőzik a vékony őszi kabátok alá, majd, mint aki meggondolta magát, visszahúzódik, Bárczi Zsófia tárcája

Bárczi Zsófia: A jó, a rossz meg a többi

“Régebben azt gondoltam, hogy a rossz dolgok természete egyedi, hogy csak a jó univerzális, a rossznak meg biztosan megkülönböztethető arcai vannak, felismerhető, megjegyezhető, összetéveszthetetlen profillal. Azt gondoltam, hogy eltéveszthetetlenek a kontúrjai, élesen kirajzolódnak az igazság, méltányosság, morál (ésatöbbi, ésatöbbi) mindent beragyogó fényében, hogy elég nyitott szemmel járni, hogy mindig, minden esetben fel lehet mutatni, sőt, Bárczi Zsófia: A jó, a rossz meg a többi

Csanda Gábor kritikája Bárczi Zsófia kötetéről

“Jó könyv a jó mondatok szerelmeseinek. Az olyan jó mondatokéinak, melyek jó bekezdésekbe rendeződnek, jó szakaszokba, jó fejezetekbe. Bárczi Zsófia könyvét annyira áthatja a nyelv teremtő és sziporkázó ereje, hogy nem volna helyes novelláskötetnek tartani, regény ez, mert azzá teszi az egyes részeit összekötő nyelv, meg a kiváló és pontos címe: Vidéki lyányok énekeskönyve. Persze, Csanda Gábor kritikája Bárczi Zsófia kötetéről

Bárczi Zsófia: Nyári nosztalgia

“Gyerekkorunk nyara tökéletes volt, felhőtlen ég borult rá, aranyszínű por reszketett a levegőben, a vadul ciripelő tücsköket csak a békák harsogták túl, és július közepén egyszer csak megállt az idő. Ebben az időn kívüli létben semmi nem történt és bármi megtörténhetett. A végtelen hosszúra nyúlt napok lomha folyása az örökkévalóság illúziójába ringatott, az ember fokozatosan Bárczi Zsófia: Nyári nosztalgia

Bárczi Zsófia: Halogatás

“A halogatás megfoszt a józan ítélőképességtől (á, van még időm), szétcincálja a családi életet (nem, ma nem lehet, még meg kell csinálnom…), elszakít a barátainktól (nem, ma nem lehet, még meg kell csinálnom…) és felszámolja a szabadidőnket (ad notam előző két zárójeles magyarázkodás). Elveszi a józan eszünket (ha kijön a pasziánsz, akkor megírom határidőig a Bárczi Zsófia: Halogatás