Petneki Noémi A szabadság útjai. Lengyel női szerzők a kezdetektől az irodalmi Nobel-díjakig című könyvéről Keresztes Gáspár a szerzővel és Anna Nasiłowska lengyel irodalomtudóssal beszélgetett a varsói Liszt Intézetben 2025. május 8-án. Keresztes Gáspár kérdései nyomán kiderült, hogy Petneki Noémi Maria Komornickával foglalkozott először, az ő műveiből készített egy válogatást a szlovákiai magyar Irodalmi Szemle számára. A Komornickával való foglalkozás közben döbbent rá, mennyire nem standard életrajza van a szerzőnek, és innét jött az ötlet, hogy írjon róla, majd pedig ezt követően a következő: hogy sorozatot írjon az Irodalmi Szemlének a lengyel író- és költőnőkről, amelyet aztán a Kalligram Kiadó adott ki kötetben.
A beszélgetés további részéből kiderült, hogy a kötet szerkezete egyrészt a szőttes metaforájával írható le, ami női metafora, másrészt a szimfónia metaforájával, ami kronologikus, lineáris, de ugrál is a motívumok között. Tehát a kötet szerkezete pókhálószerű is, mivel azzal is foglalkozott, az egyes szerzők hogyan reflektálnak egymás munkáira.
Egy következő kérdésre adott válaszból kiderült, hogy a kötetben tárgyalt összes szerzőt szereti, nem tud kiemelni közülük egyet sem, hiszen mindegyiküktől inspirációt nyert, inspirálták őt.
A műfaj kapcsán Anna Nasiłowska megjegyezte, hogy Lengyelországban az irodalomkritika műfajába sorolnák a könyvet, amiből manapság sajnos egyre kevesebb van, mert kevesebb az irodalmi lap is. Az irodalomkritika viszont nagyon fontos, mert megnyitja a lehetőségeket a sokszínűség felé, és vezeti az olvasót is.
A közönség azt is megtudhatta, hogy a lengyel és a magyar író- és költőnők összehasonlíthatatlanok, nem rendezhetők párokba, Nemes Nagy Ágnes nem Wisława Szymborska párja, minden szerző önálló entitás, sajátos identitás. Mint Petneki Noémi megjegyezte, a magyar női irodalom pozíciója is más, sokkal kevesebb magyar írónő vált a magyar irodalmi kánon részévé, mint ahány lengyel írónő került be a lengyel irodalomtörténetekbe.
A lengyel nyelvű beszélgetés után élénk vita bontakozott ki életrajz és szöveg feszültségéről, amelynek során elhangzott, milyen kiváló könyvről van szó, rengeteg tényanyaggal. Felmerült a kötet lengyelre fordítása is, ahogy a közönség egyik lengyel tagja szenvedélyesen megjegyezte: És mit csináljon, aki nem tud magyarul? Mi is el akarjuk olvasni! (nz)
