Mészáros Tünde fordításában Ivana Gibová Barbora, Ischten és a katarzis c. regénye az Irodalmi Szemlében

Mészáros Tünde fordításában jelent meg Ivana Gibová Barbora, Ischten és a katarzis című regényének részlete az Irodalmi Szemle 2022/2. számában. A mű az Irodalmi Szemle honlapján olvasható.

“Vrchovský  úr  bőröndjei

Barbora fekszik a fűben, kapcsolódna Ischtenhez, de Ischten kussol, Barbora tudatából az a szó lebeg elő, hogy „numinosum”, Barbora bámulja a felhőket. Volt idő, amikor direkt próbált megbutulni, de nem sikerült. Most meg képes rá, hogy bámuljon felfelé az égbe és Ischtennel beszélgessen magában. Tudja, hogy ott van benne, vagyis benne is, akkor meg miért olyan nehéz megtalálni? Barbora vegytiszta pogányok és ischtentelenek családjából származik, sosem került kapcsolatba semmiféle megszentelt hellyel, vagyis de, egyszer, egy barokk templomban, mikor az általánosból osztálykirándultak valami szent faluba, a részletekre nemigen emlékszik, csak arra, hogy amint bement a templomba, feldagadt mindene, és elájult. Onnantól fogva nem tette be a lábát ilyesféle helyre, és öndiagnózissal megállapította, hogy szakralofóbiában szenved. Felnőttkorában aztán rájött, hogy valószínűleg csak a tömjén valamely összetevőjére adott allergiás reakció volt, de így sem vállalt újabb kockázatot, maradt a szentségházakon kívüli ischtenkeresésnél. Persze nem ezzel foglalkozott fulltájmban. Élete túlnyomó részében sokkal banálisabb problémák nyugtalanították – hogy nagy a feneke, hogy ingadozik a testsúlya, hogy nem egyforma a két melle, hogy érzelmileg instabil, hogy dekoncentrált az elméje, plusz a nős szeretők… Ischtent csak akkor kereste, ha már tényleg nagyon szarul volt.

Barbora immár több éve fordításból, fordítások lektorálásából és női regények írásából él. A munkája annyiból áll, hogy naponta, tetszőleges időben felrakja a lábát, és fordít, vagy sablonos dolgokat ír férfi-nő kapcsolatról. Átlagban napi négy órát dolgozik. Szeretne igazi regényt is írni – az anyja írt –, de a kiadója azt mondta, az nem hozná a zsetont. Barbora kedveli az alkoholt, leginkább magában iszik. Hacsak nem kifejezetten elkerülhetetlen, nem találkozik senkivel. Szinte senkivel. Neten kommunikál néha, meg a főnökével telefonon. Munkaügyben ritkán kell találkoznia bárkivel is, de ha mégis, hát találkozik, és közben furán érzi magát. Szocializációs szempontból kivételt képez a nagymamája, akit Barbora időnként meglátogat, valamint kivételt képez Vavro, Viktor és Martin. Vavróval vagy Martinnal és Viktorral gyakran vitatnak meg spirituális kérdéseket, boncolgatják a világegyetem mibenlétét, sőt még ennél nagyobb baromságokról is beszélnek néha.”