Marosz Diána a Bázis Fesztiválról a Vasárnapban

Marosz Diána írt összefoglalót a Bázis Fesztiválról a Vasárnap magazinban:

“Irodalom, kultúra, kritika, előadóművészet, képzőművészet, műfordítás – mindez egyetlen, koncentrált kapszulába sűrítve. Így jellemezhetnénk egy mondatban az idei Bázis Fesztivált, a Bázis Magyar Irodalmi és Művészeti Egyesület nagyszabású pozsonyi rendezvényét. Az október 8–9-én megtartott kétnapos fesztiválnak a V-klub és a Lab.cafe adott otthont. A szervezésért N. Tóth Anikót, Juhász Rokkót és Németh Zoltánt illeti a köszönet.

  1. nap: Irodalom és…

A fesztiválon több mint negyven Bázis-tag vett aktívan részt. A két nap gerincét különböző kerekasztal-beszélgetések alkották, melyek az irodalom és a vele rokon területek érintkezési pontjait járták körül. Irodalom és kritika, irodalom és szerkesztés, irodalom és előadóművészet. E három beszélgetésre az első napon, a fesztiválnyitány után került sor. Csehy Zoltánnal, Nagy Csillával és Csanda Mátéval Németh Zoltán beszélgetett arról, mi is az a kritika. Létezik-e igazi, elfogulatlan irodalomkritika, vagy az egész csak amolyan „barátok írnak egymásról”? A kritikának orientáló funkciója van, alakítja a kánont. Amiről kritika születik, az bekerül a köztudatba. A kritikát felfoghatjuk a szöveg megértésére tett kísérletként is. Fontos a nyelvi sűrítettsége, sallangmentessége. Nyelvileg úgy van megformálva, mint egy költemény. A kritika tehát művészi teljesítmény, ellentétben a tanulmánnyal. Csanda Máté révén a képzőművészeti kritika bugyraiba is betekinthettünk. Megtudtuk, hogy ebben a művészeti ágban nehéz független kritikusnak lenni, mivel a háttérben a műkereskedelem láthatatlan gazdasági érdekei húzódnak meg.

A következő beszélgetés az irodalom és a szerkesztés kapcsolatát boncolgatta. Hizsnyai Zoltán beszélgetőpartnerei Beke Zsolt, Kabai Lóránt és Mizser Attila. Jobb hangulata volt-e a régi szerkesztőségeknek, ahol nagy beszélgetések, személyes találkozások zajlottak? Rosszabb-e a mai online világ? Vagy esetleg csak más, de ugyanúgy megfelel a célnak? Van-e még értelme print folyóiratokat kiadni? Hiszen az online folyóiratok cikkei sokkal szélesebb réteghez jutnak el, ezenkívül az online megoldás környezetbarát is. Az Irodalmi Szemle ennek ellenére mind a mai napig megjelenik. Ahogy Mizser Attila mondta, tisztában van vele, hogy ez soha nem lesz nyereséges műfaj, de hisz benne, hogy mégis van értelme.

A két neves színésznőt, Kerekes Vicát és Bandor Évát N. Tóth Anikó kérdezte olvasmányélményeikről, olvasáshoz való viszonyukról, irodalom és előadóművészet kapcsolatáról. A szórakoztató beszélgetésből megtudhattuk például, hogy Kerekes Vica gyerekként nem nagyon szeretett olvasni, inkább mindent eljátszott. Bandor Éva viszont éjszaka is hódolt olvasási szenvedélyének, sokszor a paplan alatt olvasott. Vica később sem a regényeket, inkább a pszichológiát, filozófiát szerette. Egy időben dilemmát jelentett számára, vajon nem kellett volna-e inkább pszichológusnak mennie. „Napi szinten megkérdőjeleztem, hogy szolgálok-e azzal, amit csinálok. Tudok-e ezzel adni az embereknek, vagy csak önmagamat elégítem ki?”

Az előadóművészet lényege, hogy hangot adjunk egy szövegnek. Akkor, amikor a színész forgatókönyvet olvas, nagyon fontos az első találkozás a szöveggel. Sokat segít az is, ha hozzáolvas, hogy otthonosan mozogjon a témában, és így jobban megértse az összefüggéseket.”

Marosz Diána beszámolóját a Bázis Fesztiválról a Vasárnap oldalán olvashatjuk teljes terjedelemben.