Kuklis Katalinnal és a Vekker Műhely tagjaival Veres István készített interjút a Vasárnapban

Kuklis Katalinnal és a Vekker Műhely tagjaival Veres István készített interjút a Vasárnapban Min dolgozik a Vekker Műhely? címmel:

2013 óta számos hazai iskolába és színpadra vitték el a színházi nevelés módszereit, arra tanítva a gyerekeket, hogy fogalmazzák meg saját véleményüket. Munka, pontosabban felkészülés közben szerettük volna meglátogatni a Vekker Műhelyt, a járványhelyzet azonban közbeszólt. Soron következő pénteki tréningjüket elhalasztották, így az online térben kérdeztük a csapat néhány tagját: Benes Tarr Csillát, Czuczor Nórát, Kuklis Katalint és Romada Rakottyay Katalint.

Miről szólt volna a mai tréning, és miért van szükségetek ilyesmire?

Kuklis Katalin: Gyepes Bianka jött volna Budapestről, hogy színpadi mozgást tanítson nekünk, de már másodszor kellett lefújni. Volt már zenei, bábos vagy „színészmesterség” tematikájú workshopunk, most a mozgás következett volna. Számunkra ezek az edzések fejlődési lehetőséget és inspirációt is jelentenek.

Czuczor Nóra: Csillának továbbá van egy álma, nem tudom, el szabad-e mondani, de ahhoz például nagyon fontosak a mozgástréningek.

Benes Tarr Csilla: A tréningeket saját kezdeményezésből indítottuk, de nyitottak külsősöknek is. Szeptemberben a RÉV Színház színész-drámatanárai tartottak improvizációs tréninget nekünk, januárra egy beszédtechnikai tréning van betervezve. Ami pedig az álmomat illeti, azt vettem észre, hogy egyre több olyan óvodai csoportba járok, ahol az osztályban nyelvileg vegyesen vannak a gyerekek, például magyar oviba járnak szlovák gyerek, és persze van ez fordítva is. Az álmom pedig az, hogy csináljunk egy műsort, amely semelyik gyereknek nem jelent nyelvi szempontból gondot, mert elsősorban mozgáson alapul. Persze azért valamilyen dramaturgiai cselekményvázzal rendelkezne, de nagyon kevés szöveggel.

Az utóbbi négy évben több mint száz iskolában, illetve óvodában jártatok, több mint ötszáz programot valósítottatok meg, és közel tízezren látták őket. Mi adja meg a munkátok dinamikáját?

KK: Alapvetően az motivál bennünket, hogy azt érezzük, tapasztaljuk és szűrjük le a visszajelzésekből, hogy igény van az ilyen jellegű foglalkozásokra az iskolákban. Amikor indítottuk, akkor főleg a középiskolásoknak készültek foglalkozások, mert valahogy azt éreztük, hogy ők azok, akik gondolkodásban is közelebb állnak hozzánk, van véleményük bizonyos témákról, és erre mi tudunk építeni. Aztán fokozatosan készültek programok a fiatalabb korosztályoknak is, azóta pedig zömében már az alapiskolás közönséget szolgáljuk ki. Ez összefügghet azzal is, hogy az alapiskolákból több a megkeresés, ami természetes, hiszen abból van a legtöbb.”

Az interjú teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2021/48. számában, illetve a Vasárnap oldalán olvasható.