Korpás Árpád publicisztikája az Új Szóban

Korpás Árpád Lecsófesztivál című írása az Új Szóban jelent meg:

Rottyan a lecsó a nyári délutánon. Kavaroggőzölög a kerti esszencia. Belerévedek, és a társadalomhoz hasonlítom. Egyikről sem tudni, mikor és hol püffed a hevüléstől, hallgat-e a mély, vagy éppen forr.

A sajátunkat magunknak kevergetjük, de a társadalom mai lecsójánál nem tudni, ki és mikor kavar bele a közösbe. Múlik a vakáció, és a véleménycunamiban szinte teljesen elsikkad a vakcináció. Rokonom mesélte, mennyire bizarr volt a minap egy hullámfürdő hangszórójából hallania: „Kedves látogatóink, jön a következő hullám!”
A nyári szünidő vége a szlovák történelmi tudatnak is érdekes hullámfürdője. Augusztus 29-én az antifasiszta mozgalomról, az 1944-es szlovák nemzeti felkelésről emlékezik meg az ország, és ilyenkor ellentüntetőkként, posztolgatókként és kommenthuszárokként rendre jelentkeznek az 1939 és 1945 közti, Jozef Tiso-féle nácibarát szlovák állam (hivatalos nevén szintén Szlovák Köztársaság) hívei is. Az átlagpolgár a híradásokból észreveheti, hogyan püffed az identitáslecsó, sejtheti is, hogy valami forrhat az alantasabb nemzeti mélyben, de a nagy többségnek ez csak egy múló pillanat. Mivel augusztus 29-e az alkotmány napjával, szeptember elsejével együtt a tanév előtti szabadságolás utolsó naptári „szigetcsoportja”, a szlovákok közül is sokan kirándulnak egyet. Ilyenkor ők lazán „mi, a szlovák nemzet” egy távoli desztináció svédasztalánál, egy kerti kisvendéglő teraszán vagy például valamelyik hegyvidéki túraösvény pihenőhelyén. Ott éri őket a felkelés, és sokaknál ez már évek óta alaptörvény.

Természetes ez így, miként az is, hogy – igaz, az alkotmány preambulumában csak odatoldott nemzetiségként – velük együtt nyüzsizünk ezeken a helyeken. Amikor ott jártam, több szlovenszkói magyar üldögélt Jánošík terhelyi (Ťerchová) szobra tövében, mint amennyi szlovák. Tán fura is lehetett a betyárnak ez az alkalmi druzsina, de rezzenéstelen arccal révedt a ködös távolba, mint most én a lecsóba.”

Korpás Árpád írása teljes terjedelemben az Új Szó oldalán olvasható.