Juhász Katalin Németh Zoltán és Mészáros Tünde Madách-díjas könyveiről az Új Szóban

Juhász Katalin írt Németh Zoltán és Mészáros Tünde Madách-díjas, valamint Mészáros András és Szalay Zoltán Madách-nívódíjas könyveiről az Új Szóban. Az írás teljes terjedelemben az Új Szó honlapján olvasható.

“Ha Németh Zoltánnak irodalomtudományi munkái mellett verskötete is megjelenik, az mindig kisebb fajta szenzáció a szakmában és versolvasók szűk táborán belül. Koncept-kötetekben gondolkodik, mindig egy-egy nagy téma köré csoportosulnak a versek, ezzel külön világot teremt, amelyben el lehet merülni. Vannak azonban olyan, csak rá jellemző jellegzetességek, amelyeknek köszönhetően akkor is azonosítani tudnánk a szerzőt, ha a neve nem szerepelne a borítón. Ilyen például a naturalista képi világ, a manírok nélküli megszólalás, a váratlan asszociációk.

Ezekben a versekben egyszerre van jelen a bizarrság és a szépség. A szerző folyamatosan tabukat döntöget, azaz olyan dolgokkal foglalkozik a költészeten belül, amelyekkel rajta kívül senki más. Különösen érdekes a lét szféráinak kitágítása az állati ösztönökre, a bennünk megbúvó ősi érzésekre. Azt is sugallja, hogy a világ csak töredékesen ismerhető meg.

(…)

A legjobb műfordításnak járó Madách-díjat Mészáros Tünde érdemelte ki, Katarína Kucbelová Főkötő című kötetének magyar nyelvre való átültetéséért. A könyv eredetije (Čepiec) nagy feltűnést keltett és komoly sikert aratott a szakmában, mivel a szlovák irodalomban kevesen művelik ezt a műfajt, sőt, szinte ismeretlennek számít. A szerző egy isten háta mögötti régióban tanulmányozza az embereket, a helyi szokásokat, hagyományokat, összerakja magában a múltat, jelent, és saját lelkéből is sok mindent előhoz. Se nem irodalmi szociográfia, se nem széppróza ez a könyv, de mindkettő hozzávalóit tartalmazza, sőt a kézimunka terápiás jellegének hangsúlyozása miatt akár az önkeresés, az önismeret fontossága felől is tekinthetünk rá. A dísztelen, élőbeszédszerű, de valójában alaposan megszerkesztett mondatok miatt a szöveg rendkívül nehezen fordítható. Mészáros Tünde viszont elérte, hogy úgy bele tudjunk feledkezni, mintha nem is fordítást olvasnánk, hanem egy magyar nyelven megírt művet. Ez nemcsak a gördülékeny mondatainak köszönhető, hanem annak is, hogy képes hangulatot teremteni magyarul – ugyanúgy, ahogy Katarína Kucbelová szlovákul.”