Horváth Bianka kritikája Jasmin Kaur verseskötetéről a Dunszton

Horváth Bianka írt kritikát Jasmin Kaur Ha kérded, hová megyek (Fordította: Kamper Gergely, Könyvmolyképző Kiadó, Szeged, 2020) című verseskötetéről a Dunszton:

“Tételezzük fel, hogy a főként fehér férfiak által dominált irodalmi térben jut hely egy törékeny, dél-ázsiai bevándorló nő nézőpontját közvetítő, érzésközpontú lírának. Tételezzük fel, hogy a 21. században a női írók tapasztalatainak sokszínűsége, többrétegűsége és a számtalan kultúrához, lokalitáshoz kötődő története figyelő fülekre találhat. Jasmin Kaur a Ha kérded, hová megyek című kötetében olyan aktuális társadalmi témák mellett vállal elkötelezettséget, mint a faji és a nemi alapú diszkrimináció, a szexuális erőszak, a nőiesség megélése és a szikh bevándorlók érvényesülésének lehetősége. Kaur műve olyan alkotás, amely túlmutat az emberi emlékezet kulturálisan konstruált működésén, fikció keveredik benne valószerű elbeszélésszálakkal, hogy a szöveg az identitás gyógyításának és visszaszerzésének eszközeként is működhessen egy jobb világban.

Kaur neve már önmagában érdekes. Maga a kaur a kuwar szóból származik, melynek jelentése herceg, trónörökös. Minden szikh nő ezt a vezetéknevet kapja a családjától örökölt helyett. Ezzel hirdetik a spirituális önazonosságukat, e név felvételével bizonyítják, hogy többé nem kötődnek a családi vezetéknevük kasztjához. (A könyv végén, a tematikus mutatóban található rövid szövegrészletek ennél is pontosabb információt adnak a kevésbé ismert fogalmakról.) Az olyan művek közt azonban, mint amilyen Kauré is, nem kizárólag a szerzőik származása teremthet párhuzamot, hanem hasonló formai jegyek és tematikus kapcsolatok is fellelhetők bennük. A különbség, hogy míg Kaur ugyanúgy rávilágít a kortárs politikai és kulturális tér néhány meghatározó diskurzusára ­ – melyek sokszor olyan bonyolult társadalmi kérdésekkel állnak összefüggésben, mint a manapság is napirenden lévő etnikai és nemi alapú diszkrimináció  –, egyszer sem kíván meg egyfajta egységes, feminista szólammal is kisegített néprajzot bemutatni. Inkább, épp ellenkezőleg tesz.

Kaur amellett, hogy megőrzi a kulturális környezetből fakadó, néha karikatúrához hasonló harmadikvilág-központú ideológiákat, lehetővé is teszi az olvasó számára, hogy mélyebben is belemerüljön a kérdezés és a felfedezés gondolatmenetébe, rávilágítva ezzel arra, hogy milyen vitális fontosságú is a kulturális vakság csökkentése.

Kaur posztkoloniális hitelessége mint nem titkolt fricska működik. Szövegei nyers, kihívó alkotások, melyek miközben kielégítik a nyugati életmód, a nyugati fehér ember igényeit, fel is rázzák a közönséget. A provokáció és a reakció ilyen dinamikájának értéke végig megmutatkozik.”

Horváth Bianka kritikája teljes terjedelemben a Dunszt oldalán olvasható.