Gyurász Marianna Takarítás c. tárcanovellája a Szalonban

Gyurász Marianna Takarítás című tárcanovellája az Új Szó kulturális-közéleti mellékletében, a Szalonban jelent meg:

“Ha őt kérdezik, mióta ül a széles támlájú, fonott pamlagon, azt felelte volna, hogy legalább két és fél életet leélt itt, felhúzott lábbal, hol a szomszéd falat, hol a mennyezetet figyelve. Előfordulhat, hogy ez a két és fél élet nem is egymást követte, nem három szubszekvens emberéletbe kezdett bele, hanem időben és térben egymástól rendkívül távol húzódó életekbe. Az elsőbe még a neolitikus forradalom idején kezdett bele, talán valahol Mezo-Amerikában, végignézte a gyűjtögető-vadászó kultúra lassú átalakulását valami nyugalmasabb, letelepültebb létezéssé. De talán meg sem várta, hogy véget érjen, már a György-kori Angliában járt, hihetetlenül áttetsző muszlinruhát viselt, és még át sem gondolhatta, miért ugrott át annyi hihetetlenül fontos fordulópontot a történelemben, csakhogy a világból kiveszett muszlinruhákban sétálhasson például Brighton utcáin, már a harmadik életben járt, amivel jelenleg olyan rettenetesen viaskodott, hogy legszívesebben visszatért volna Mezo-Amerikába. Hogyan is hívhatták akkor. Nem. Most valami fontosabb dologra kell gondolnia. A falról megint a mennyezet irányába emelte a pillantását, és akkor ismét eszébe jutott, hogy mire. A sarkakat sűrű pókháló szőtte be, hónapok (de legalább két és fél leélt élet) óta nem fogott a kezébe sem seprűt sem más takarítóeszközt, és legkedvesebb kis vendégei kihasználták az aranyéletet, minden felületre a sajátjuknak tekintve dekorálták ki a falakat lágyan szőtt függőágyakkal és függőhidakkal és… nem jutott eszébe több függő dolog, mármint a szónak ebben az értelmében. Persze a lakás többi részére is ráfért volna a takarítás, portörlés, porszívózás, felmosás, még mosogatás is, pedig igazán igyekezett olyan ritkán táplálkozni tányérról, amilyen ritkán csak lehet (rendkívül irigyelte György-kori énjét, akinek csak felszolgálták a nyúlsültet, a vaníliasodós pudingot és a levendulás jégkrémet, hogy aztán minden összemocskolt tálat összeszedjenek és eltakarítsanak utána, ha úgy tartotta kedve, még meg is etették, a kezét és karját is más mosta meg, a kisujját sem kellett mozdítania, csak a száját).”

Gyurász Marianna tárcanovellája teljes terjedelemben az Új Szó honlapján olvasható el.