Gazdag József Kosztolányi és a futball kapcsolatáról a FourFourTwo-n

Gazdag József írt Kosztolányi és a futball kapcsolatáról a FourFourTwo-ra (Megjelent a FourFourTwo magazin 2017. májusi számában.):

“Schiller rothadt almákat szagolgatott írás közben, Verlaine kizárólag részegen tudott alkotni, Babits Mihály pedig labdázgatott, amikor egy-egy ötleten töprengett. S mi volt az írás feltétele Kosztolányi Dezsőnél?

„Elsősorban és feltétlenül el kell szívnom naponta legalább negyven cigarettát, ha dolgozom. Erős cigarettákat. De ott áll még erre a célra az asztalomon tíz különféle színű üvegcse, különféle illatokkal. Vannak köztük modern francia parfőmök és gyöngyvirág, szegfűszeg, kámfor illat, sőt éther is. Ezeket az üvegeket szagolgatom, ha erősebb hangulatra van szükségem” – válaszolta Kosztolányi a Színházi élet körkérdésére 1927 decemberében. Az adrenalint sohasem a sportban kereste, hanem a serkentő- és ajzószerekben. Kokaint is fogyasztott, eleinte súlyos szénanáthája enyhítésére, később fájdalomcsillapításra is (lásd még: „Miért a kokain? / Megvannak okaim.”); felesége tekintete elől a könyvek mögé rejtette a kábítószert.

Kosztolányi három éven át vívta harcát a rákkal, „versenyt futva a halállal”. Mérhetetlenül sokat szenvedett. Tizenegyszer kapott vérátömlesztést, és kilencszer műtötték. Felesége emlékirataiból tudjuk, hogy Kosztolányi halálos betegen – túl a második stockholmi sugárkezelésen – vasárnaponként még bekapcsolta a rádiót a Tábor utcai lakásban, és még izgulni tudott egy-egy futballmeccs közvetítését hallgatva. Aztán, már a Szent János kórházban, miután gégemetszést végeztek rajta, beszélni sem tudott többé. Cédulákra írt. „Fogok én még nevetni?” – kérdezte feleségétől. Gumicsövet vezettek az orrába, azon keresztül etették. A külvilág már nem érdekelte többé, de a berlini olimpia sporthíreire állítólag még lelkesedni tudott.”

Gazdag József írása teljes terjedelemben a FourFourTwo oldalán olvasható.