Gazdag József írt Slachta Margitról a Vasárnapban

Gazdag József írt Slachta Margitról a Vasárnapban Egy bátor nő: Slachta Margit címmel:

“A kassai születésű Slachta Margit volt Magyarország első női parlamenti képviselője. Magát keresztény feministának nevezte, a tízparancsolat igazságában hitt, és a krisztusi tanításra hivatkozva tiltakozott a zsidótörvények ellen. Sokak szerint nő létére „ő volt az egyetlen férfi a parlamentben”.

Slachta Margit alapította a karitatív munkát végző Szociális Testvérek Társaságát, amely a második világháborúban több mint ezer zsidót bújtatott. Semmi más nem vezérel, írta embermentő tevékenységéről, mint a felebaráti szeretet és a hazafiság. A nácizmust és a bolsevizmust egyaránt zsákutcának tartotta. A kommunista rezsim elől végül az Egyesült Államokba emigrált, s ott is hunyt el 1974-ben. Hamvait idén októberben exhumálták, és december 7-én temették újra Budapesten, a Fiumei úti sírkertben.

Véres szent munka

Életrajzírója, Mona Ilona 1991-ben úgy nyilatkozott róla a Magyar Nemzetnek: „Margit testvér a krisztusi elveket akarta bevinni a köztudatba. Azt mondta, nem szabad a politikától távol tartani magunkat azért, mert a politika piszkos dolog. Hiszen, ha így gondolkozunk, soha rendes ember erre a területre nem kerül. Ezért az volt az álláspontja: be kell menni a közéletbe, és be kell oda vinni a krisztusi, evangéliumi szellemet.”

1920-ban – harminchat évesen – ő lett Magyarország első női parlamenti képviselője. Slachta Margit önfejű, konok nő volt, határozott és céltudatos, és rendkívül szuggesztív szónok: hallgatóságát képes volt magával ragadni. „A keresztény Magyarország mentésén dolgozni nem politizálás, hanem véres szent munka.” A jobboldal megpróbálta őt összemosni a kommunistákkal, és különböző lejárató kampányokat indítottak ellene. Ezekre azt felelte: nem ő, hanem politikai ellenfele vásárolt liszten meg cukron szavazatokat. Férfi kollégái fölényeskedve fogadták a parlamentben (emlékirataiban megemlíti, hogy az Országházban még női vécé sem volt).

Slachta Margit beszédet mond Budapesten, 1920-ban

Mindenki Karácsonyfája

Slachta Margit a keresztény értékrendet hirdette, a demagógia és a gyűlölködés helyett a szeretet erejét. 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát, egy világi szerzetesrendet, melynek tagjait a fátyluk alapján „szürke nővéreknek” nevezték. Megalkuvás nélkül képviselte a „keresztény igazságot”, ő volt a Mindenki Karácsonyfája mozgalom elindítója, és ismert 1925-ös felhívása is: „Mentsük meg a hazának a külföldre szakadt magyarokat!” Fáradhatatlanul dolgozott, még akkor is, amikor négy hónap alatt meghalt nővére, édesanyja és édesapja („azt éreztem, mintha a lelkem darabokra hasadozott volna”).

Slachta Margit aggódva figyelte a világpolitikai eseményeket, így Adolf Hitler 1933-as hatalomra kerülését is. „Könnyű felgyújtani azt a világot, ahol éheznek, és ahol meg van rendülve az erkölcsi alap.” Vigyázni kell, írta, mert „ha a német mérget lenyeljük, elveszítjük a kereszténységünket”. A nácizmust „világot perzselő pusztító pestisnek” nevezte. Elítélte az egyre erőteljesebb antiszemita propagandát, szót emelt a zsidótörvények ellen („aki keresztény alapokon áll, nem teheti magáévá a zsidótörvényt”). Amikor 1941-ben a magyar hatóságok „idegenrendészeti eljárás” keretében az állampolgárságukat kellő módon igazolni nem tudó, ezért „politikailag megbízhatatlan” zsidó családokat (mintegy húszezer főt) toloncoltak ki az országból, Slachta Margit erélyesen tiltakozott az eljárás ellen („kötelességünknek tartjuk szavunkat felemelni ott, ahol a hallgatás lelkiismeretünk szerint bűn volna”), és levelet írt Horthy Miklós feleségének („mi lesz velünk, ha az ország lecsúszik a jogelvek alapjáról és mind mélyebben és mélyebben csúszik a demoralizációba?”).”

Gazdag József írása Slachta Margitról teljes terjedelemben a Vasárnap ünnepi, 2021/50-51. számában, illetve a Vasárnap oldalán olvasható.