Gazdag József “Ami a tankönyvekből kimaradt”-sorozatában Nemes Nagy Ágnesről a Vasárnapban

Gazdag József “Ami a tankönyvekből kimaradt”-sorozatában Nemes Nagy Ágnessel foglalkozik a Vasárnapban:

Nemes Nagy ÁgnesFotók: Fortepan / Hunyady József, Archívum

“Szép volt és okos. A férfiak rajongtak érte, ő azonban megközelíthetetlen maradt, kemény, mint a márvány. A kommunistákkal sem kötött kompromisszumot, pedig a Rákosi-korszakban tiltólistára került, tíz évig nem publikálhatott, az irodalmi kánonból kiradírozták.

Iratmosás

Nemes Nagy Ágnes 17 éves volt, amikor kitört a második világháború. „Nem szerettem a háborút, nem szerettem az élelmiszerjegyet, nem szerettem a fatalpú cipőt, nem szerettem a zsidóveréseket az egyetemen, nem szerettem, hogy rokonaimat, fiatal udvarlóimat elcipelik a Don-kanyarba, és lefagyott lábbal jönnek haza, ha egyáltalán visszajönnek. Nem szerettem az életveszélyt, a bombázást, az újságok hangját” – mesélte utóbb.

Az ellenállásban nem harccal, hanem iratmosással vett részt. Sógornője segítségével – aki vegyész volt – hamis papírokat állított elő, a régi iratokról lemosták az eredeti szöveget, és ráírták az újat. „Jártam nyilas lakásban, jártam lelkészi hivatalban, jártam sárgacsillagos zsidó házban. Vittem az élelmiszert meg a zoknit meg a svájci mentesítő iratokat.” Szőke volt, protestáns, könnyen átjutott az ellenőrzőpontokon. „A 44-es esztendő volt a legnehezebb, a hamispapír-csinálással, az embermentéssel, a bombázásokkal, az állandóan összeomló házakkal.”

Szerb Antalnak is szerzett hamis papírokat, megmenteni azonban nem tudta. Kapcsolatuk jól dokumentált: a feltűnően szép fiatal költőnő verseket küldött az elismert irodalmárnak, majd hosszú séták következtek, amelyekre Ágnes először gyönyörű ruhában és magas sarkú cipőben érkezett, de hamar belátta, hogy „nem lehet magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni”, s a „földi hiúságot meg kell vetni”. Szerb Antal ugyanis sosem beszélt másról, csak „irodalomról, irodalomról, irodalomról […] Olyan volt, mint egy szemüveges, mindentudó kisfiú.”

„Kedves Ágnes, olvasom versét az Új Időkben. Örülök. Másrészt szomorú vagyok, mert holnap be kell vonulnom munkaszolgálatra, anélkül, hogy Magától elbúcsúzhattam volna. De hát csak visszajövök egyszer” – írta Szerb Antal. Arról a munkaszolgálatról még visszajött, de a háborút nem élte túl: 1945 januárjában gyilkolták meg.”

(…)

Szerelem vagy szexus?

Kortársai szerint Nemes Nagy Ágnes barátok között is magányos volt. Férfiakkal például képtelen volt tegeződni. Udvarlóit könnyedén leszerelte. „Nem születtem arra, hogy a világ szerelmi ügyeivel foglalkozzam. Ép vagyok, egészséges vagyok, mindig hittem, hogy a szerelem egyike a három-négy legfontosabb dolognak a világon, de sohasem tudtam célnak tartani. Mindig is boldog szerelemben kívántam élni – hogy azzal foglalkozhassam, ami a dolgom volna. A boldog szerelem létfeltétel és munkafeltétel, mint a kenyér, a toll, a szabadság. A boldogtalan szerelem nem szakmám. Ki nem állhatom az úgynevezett szerelmi bonyodalmakat.”

Szerelem, nemiség című karcolatában azt írta, a szerelem úgy viszonylik a szexushoz, mint a tagolt beszéd a makogáshoz. „Hogy mi a különbség a szerelem nemisége és a puszta nemiség közt, azt annak, aki nem tudja, úgyis hiába magyaráznám. Az a különbség, ami a marharépa és a manna, a rossz vers és a jó vers között.”

Szerette a tudományos-fantasztikus irodalmat és a detektívregényeket, és tilos volt telefonon hívni őt, ha krimi ment a tévében.”

Gazdag József írása Nemes Nagy Ágnesről teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2022/18. számában, illetve a Vasárnap honlapján olvasható el.