Gazdag József a Kosztolányi-családról a Vasárnapban

Gazdag József írt a Kosztolányi-családról „Lelövöm, mint egy veszett kutyát!” címmel, Ami a tankönyvekből kimaradt: fejezetek a Kosztolányi család életéből alcímmel a Vasárnapban:

“Spanyolnátha, nyilasterror, skizofrén gyermek és „lankatag angyalok aléló sikolya: Ilona” – rendhagyó irodalmi portré Kosztolányi Dezső feleségéről, Harmos Ilonáról.
 

Te húsos virág!

Sok neve volt. Schlesinger Ilona, Harmos Ilona, Görög Ilona, Kosztolányi Dezsőné. Gyerekkorában Ilkának becézték, férje pedig úgy szólította: Manyi, Manyikám!

Harmos Ilona zsidó polgári családban született Budapesten (anyai nagyapja Losoncon dolgozott postamesterként), tizenegy gyerek közül ő volt a nyolcadik. Ismert színésznő volt, amikor találkozott Kosztolányi Dezsővel. „Te gyönyörűséges körte, te húsos virág, te cukor” – írta neki a költő.

1913 májusában kötöttek házasságot, esküvőjük estéjén színházba mentek, Maeterlinck Kék madár című darabjának bemutatójára. A színház tele volt, s mivel csak Kosztolányinak volt jegye, újdonsült felesége éjfélig ült a színház előcsarnokában, várta férjét, utána pedig a szerkesztőségbe siettek, hogy Kosztolányi megírja cikkét a darabról – végül csak éjjel 2 óra után értek haza.

A szülőknek csak másnap árulták el, hogy összeházasodtak. A bejelentést nem fogadta osztatlan lelkesedés, Kosztolányiék a feleség zsidó származását kifogásolták, Harmos Ilona anyja pedig csak annyit felelt a hírre: „Ti se fogtok sokáig együtt maradni.”

Spanyolnátha

Harmos Ilona 1914-ben keresztelkedett ki, egy évre rá pedig megszületett fiuk, Ádám. Kosztolányi, aki általában késő éjszakáig írt vagy olvasott, folyamatosan igényelte felesége jelenlétét: Ilona nemcsak műveinek első olvasója volt, hanem asszisztense, titkárnője, pénzügyeinek intézője is (ma úgy mondanánk: menedzsere). Ő kezelte a családi kasszát, s az ő ötlete alapján született az Édes Anna című regény is.

Az 1918-as spanyolnátha-járvány Kosztolányiékat sem kerülte el. „Jóbarátaink máról holnapra meghalnak, fiatal férfiak, fiatal nők. Mi kétségbeesetten félünk a járványtól, literszámra locsoljuk a szublimátos oldatot, torokfertőtlenítő vízzel járunk, s az utcán, a villamoson is gargarizálunk.” Kaffka Margit temetésén Kosztolányi Dezső mondta a gyászbeszédet, de még aznap valami kaparni kezdte a torkukat, és délutánra mindketten 39 fokos lázban feküdtek. Két hétig tartott, mire a betegség rohama után lábadozni kezdtek, de Kosztolányit még hónapokig álmatlanság gyötörte, szaglását elveszítette, és a nyálkahártya-gyulladása sem akart szűnni.VasárnapCsaládi fotó 1918-ból

Csupa kéj, csupa jaj

Hogy mit ettek Kosztolányiék, azt pontosan tudjuk. A Tolnai Világlapja ugyanis 1927-ben „Kosztolányi Dezső ebédje” címmel egészoldalas cikkben számolt be étkezési szokásaikról – arról, hogy nem esznek húst, sőt: semmilyen főtt ételt, és kizárólag nyers koszton élnek.”

Gazdag József írása teljes terjedelemben a nyomtatott Vasárnap 2021/47. számában jelent meg, illetve a Vasárnap oldalán olvasható.