Gazdag József a Kalligramról és Szigeti Lászlóról

Volt egyszer egy kiadó… – Bolo raz jedno vydavateľstvo…: ezt a címet kapta az a két, magyar és szlovák nyelvű kötet, amelyet Rudolf Chmel állított össze, és amelyben jelentős kortárs személyiségek és szerzők (Martin Bútora, Földényi F. László, Ivan Kamenec, Komoróczy Géza, Láng Zsolt, Zbigniew Machej, Miroslav Marcelli, Szarka László, Thomka Beáta, Magdaléna Vášáryová és mások) mellett a Bázis tagjai (Beke Zsolt, Csehy Zoltán, Renáta Deáková, Németh Zoltán) vallottak a Kalligram Kiadó huszonöt évéről (1991–2016), illetve a Kalligramhoz és Szigeti Lászlóhoz való viszonyukról. A kötetet Gazdag József így mutatta be az Új Szóban:  

“Nyitottság, párbeszéd – ezek a Kalligram negyedszázadát bemutató kötet kulcsszavai. Nyitottság nélkül nincs párbeszéd, párbeszéd nélkül nincs béke. A Kalligram sokunk számára az otthont is jelentette, azt a műhelyt, ahol a művészetben az esztétikai alapú világlátás és az anti-provincializmus érvényesült.

A kétnyelvű, magyar és szlovák Kalligram több mint kétezer könyvet adott ki, portfóliójába a (cseh)szlovákiai magyarság múltjának feldolgozása (Fábry Zoltán, Peéry Rezső, Szvatkó Pál művei) és a Koncsol László sorozatszerkesztésében megjelenő, több mint 40 kötetes Csallóközi Kiskönyvtár éppúgy belefért, mint a szlovákul kiadott társadalomtudományi és jogfilozófiai alapművek; utóbbiaknak köszönhetően vált a Kalligram az egyik legmeghatározóbb szlovák kiadóvá is – lásd Martin M. Šimečka cikkét a Denník N-ben arról, hogy a mečiari érában a szlovák demokráciát a Kalligram könyvei mentették meg.

A Kalligram a visegrádi gondolat hirdetőjeként hozta közös nevezőre a magyar Bibó Istvánt, az osztrák Robert Musilt, a szlovák Miroslav Kusýt, a cseh Patrik Ouředníket, a lengyel Witold Gombrowiczot vagy a szerb Danilo Kišt.

A közép-európai polgári éthoszt próbálta feltámasztani, ez azonban Don Quijote-i vállalás volt.”

Gazdag József esszéje teljes terjedelmében az Új Szóban olvasható.