Csehy Zoltán írt Korpa Tamás kötetéről a májusi Kalligramban

Csehy Zoltán írt a májusi Kalligramba Korpa Tamás A lombhullásról egy júliusi tölggyel (Kalligram, 2020) című verseskötetéről:

“”A levélnyelek mintha egymás szinonimái lennének”: a grammatika és a botanika kettős küzdelme a meghatározásért, a betájolásért a legtöbbször a rendszerek felszámolásához, elbizonytalanításához vezet. A fák teste és az emberi anatómia közös atlaszt követel magának. A jelentések „mozgásérzékelői” végtelen érzékenységgel lépnek működésbe, a „belevakuzás” pillanatai hitelesebben rekonstruálják a fényviszonyokat. Az erdő azonban kiismerhetetlen: leginkább egy résztudat-érzés, hogy benne vagyunk, és hogy Dante óta meglehetősen sötét. Korpa Tamás új verskötete egyszerre költői tájtérképészet és megállíthatatlanul sarjadó, vegetatív retorika anatómiája. Akkor a legizgalmasabb, amikor karsztvidéki látványként mutat fel egy-egy nyelvi jelenséget, vagy a memória alapértelmezett egységeivé transzformál bizonyos benyomásokat. „A forrás szája körkörös érvelés a fény mellett”– állítja a versnyi gnóma.”