Csehy Zoltán Háttér-díjas!

Csehy Zoltán lett a 2020-as év Háttér-díjasa. A Háttér Társaság 2005 óta adja át a Háttér-díjat azon személyeknek, akik sokat tettek a magyarországi LMBTQI-közössé-gért. A díj odaítéléséről a beérkezett ajánlások és a Háttér Társaság ügyvivőinek válogatása után a korábbi Háttér-díjazottak döntenek. 2013 óta a díjazott egy speciális, üvegből készült díjat vehet át: Ábel Tamás üvegtervezőművész alkotását.

Hanzli Péter laudációjában kitért arra, hogy Csehy Zoltán „Rendszeresen foglalkozik meleg, queer témájú, illetve homoerotikus költészettel. A Hárman az ágyban című antológiájában görög és latin erotikus versek fordítása olvasható, de ő fordította az epigrammaköltő Sztratón Kölyökmúzsáját, Antonio Beccadelli Hermaphroditus című legendás verseskötetét, valamint magyarra ültette Petronius Arbiter Satyriconját és Pier Paolo Pasolini verseit is. Ő fordította továbbá Martin C. Putna cseh irodalom- és kultúrtörténész kereszténység és a homoszexualitás kapcsolatával foglalkozó, János nevében című kötetét. Szodoma és környéke című monumentális munkája pedig 2014-ben látott napvilágot, mely a magyar meleg, gay, queer tárgyú és irányultságú költészet, illetve a róla szóló diskurzus első tudományos igényű feldolgozása, a középkortól napjainkig. Nemrég a Meseország mindenkié című kötetben olvashattuk Házasodik a herceg című, meleg témájú verses meséjét. Az LMBT Történeti Hónap keretében is többször találkozhattunk vele: részt vett irodalomtörténeti beszélgetésen, valamint előadást tartott a magyar meleg, queer irányultságú költészet történetéről vagy a hasonló témájú modern operák világáról és tipológiájáról.”

A díjazott Csehy Zoltán köszönőbeszédében Susan Sontagnak a campről írt klasszikus dolgozatára utalt, amely szerint “a zsidó liberalizmusal átszőtt morális komolyság és az iróniával átszőtt meleg esztéticizmus az a két modern energiagóc, mely a kisebbségi diskurzusokat határozott és termékeny szemléletmóddá képes formálni. Alkotó kisebbségekként definiálja ezt a két, gyakran megbélyegzett csoportot: melyek kivált kulturális terepen bámulatos kreativitás-reaktorokként működnek.  Meggyőződésem, hogy ez a bizonyos tekintetben frivol és ironikus passzus messze nem a származásról vagy a szexuális vágy irányultságáról szól, hanem egyszerűen lelki beállítottság, bárki lehet zsidó és meleg. Persze, hogy finoman fogalmazzak, nincs nagy tülekedés.”

Csehy szerint “A másság nem az ereszcsatornán kúszott le közénk, hanem a létezés variációs játékainak természetes komponense. Ápolnunk és gondoznunk kell a bennünk rejlő mást, a szabadságot, mert az a sajátunk: ez alapvető morális imperatívusz, de részint ösztönös törekvés is, leleményes önvédelmi technikákat fejleszt ki, melyek zöme igencsak élvezetes, mint például a humor vagy az alkalmazott irónia.  Ha létezne a Különleges Kreativitások Egyeteme, a marginalizáltak vagy kisebbségiek önvédelmi humora külön tanszéket érdemelne.”

A díjazott kitért arra is, hogy “A marginális vagy marginalizált lét nem azért marginalizált, mert aki azt éli, marginálisnak érzi magát, hanem azért, mert mások mentális börtönben tartják. Ebből mindenkinek egyénileg kell kitörnie: és ez független a társadalmi törekvések szükségszerű aktivizmusától. Vagy ha nem is független, azzal párhuzamos folyamat. A másság, a kisebbség különféle túlélési gyakorlatokat fejleszt ki: ezek alapvető részét képezi a kulturális erőterek felszabadítása. Én ezekkel foglalkozom a legszívesebben: a költészetben, a művészetben, a kreativitásban felgyülemlett energiarobbanással. És az apró izzásokkal, a fel-felvillanásokkal, a sikertelen lángra lobbantási kísérletekkel is. Amikor fiatalabb koromban megláttam David M. Halperin természetesen rózsaszín How to be Gay című könyvét, ezt az alternatív kulturális gyakorlatokat bemutató túlélőkalauzt, hangosan felnevettem: csak később láttam meg benne a „feladatot”, az univerzális szabadság értékteremtő akarását. A sokféleség ünneplésének szinte rituális gesztussá válását.”

Csehy ünnepi beszédét a következő gondolattal zárta: “Amikor a meglehetősen ijesztő című, Szodoma és környéke című könyvemet írni kezdtem, úgy véltem, hogy mint ahogy Kertész Nobel-díjas regényének Köves Gyurija bizarr módon a tudatában „otthonossá” transzformálta a lágert, a kirekesztetteknek is otthonossá kell tenni a metaforikus bűnnel azonosított, rájuk kényszerített Szodoma-metaforát. Csakhogy az a modern Szodoma metaforástul és ideológiástul másokban van, az alaptalanul megbélyegzetteknek tulajdonképpen nincs is közük hozzá. Ők természetük szerint élnek úgy, ahogy élnek. És a maguk módján kultúrát, értéket, szeretet termelnek: aki hozzáad valamit a kaotikus, sokat traumatizált és minduntalan traumatizálódó létezés boldogságkoeficienséhez, rossz ember nem lehet.”

A Háttér Társaság Facebook-oldalán közzétett videóban 9.30 perctől hallhatjuk Hanzli Péter laudációját, 13.45-től Csehy Zoltán köszönőbeszédét. Gratulálunk a Bázis tagjának!