Csanda Gábor kritikája Tóth Krisztina Bálnadal c. verseskötetéről az Új Szóban

Csanda Gábor írt kritikát Tóth Krisztina Bálnadal (Magvető, Budapest, 2021) című kötetéről az Új Szóba A bálna énekét befogják, ugye? címmel:

Ami első pillantásra a legmeglepőbb Tóth Krisztina új verseskötetében, azok a rímek, mármint hogy kifejezetten kedvét leli bennük szerző. A szonettekről nem is beszélve, de erről az igazán kötött formáról majd később.

Persze, hívei számára ezek nem meglepő állítások, hiszen már a 2009-es Magas labda rímes volt, sőt szonett is akadt benne, igaz, csak kettő; a Hála-változat címűből e ragyogó sor ragadt meg emlékezetemben: „J. A. szájából érdes volt az élet”. Szóval, inkább úgy súlyoznám ezt a bevezető mondatot, hogy a Tóth Krisztina-versek ebben az új kötetben tüntetnek a rímelésükkel. Ez a technika aztán vagy beválik, vagy visszaüt: beválik, ha úgy látjuk-halljuk, másként nem is lehetett volna, mint ezzel a rímmel, s visszaüt, ha a rím magára vonja figyelmünket, s eltereli a versről.

Amit első belelapozáskor megjelöltem magamnak, az történetesen rímtelen vers, Ahol a címe. A rímet itt ugyanis egy vissza-visszatérő tagadó ismétlésalakzat helyettesíti, egészen mesteri fokon: „Nem ott, ahol kanyarodik a műút,” – így a kezdősor, „nem ott, ahol már zöldebbek az utcák,” – ez a második versszak első sora, „és nem is ott, az iskola előtt…” – ez a harmadiké, „nem ott, az elhagyott, kiszáradt mezőkön,” – és így tovább, hogy az utolsó versszak adja meg a feloldást: „az erdőszélen, a rohadt humuszban, / ahol valakit élve eltemettek: / ott kezdődik a vers.” Ez az utolsó versszak egyúttal nagyon jól rímel a címre, oda irányítja vissza a figyelmet. Bravúros ars poetica. Itt a helye a kötet elején.

Ezt csak egy vers előzi meg, A Mégegyszer-út című, a Tandori Dezsőnek ajánlott, vagyis a szerző először a hivatkozási pontot adja meg, mintegy kijelölve a hagyományt, utána az ars poeticát. Gondosan, nagy figyelemmel szerkesztett kötetről van szó. Amúgy a címadás nagyon visszafogott, kifejezetten puritán, néhány kivételtől eltekintve egyszavas (s ezen belül is rövid) címekről van szó. Ha már a szerkezetnél és a címeknél tartunk: a versek három ciklusba tagolódnak: Völgyút, Kínai utazás és Terek. Mindhárom jól elkülönül egymástól: az első jelzetten is a 2017–2020 közötti termést hozza; a második apróka háromsorosokból, haikukból áll, s bent a kötetben címtelenek, csak a tartalomjegyzékben kapnak címet (ez a cím vagy a verskezdő szó, vagy a versben szereplő bármelyik szó variációja); a harmadik pedig nemcsak azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy kizárólag fényesre csiszolt szonettek alkotják, hanem címükben a cikluscímet variálják: Tűztér, Nézőtér, Tériszony stb.”

Csanda Gábor kritikája Tóth Krisztina kötetéről az Új Szó oldalán olvasható.