Csanda Gábor kritikája N. Tóth Anikó Selmecbánya-regényéről az Új Szóban

Csanda Gábor kritikája N. Tóth Anikó A szalamandra mosolya – A selmeci különös hölgy legendáriumából (Kalligram, 2022) című regényéről az Új Szóban jelent meg:

Amália csembaló. Billentyűi fölött kék madarak röpködnek. Tulajdonosa (Katarína) gyengédségét, amellyel megszólaltatja, mindig meghálálja.

Egy nap beállít hozzájuk Nicolaus, akit a hangszer csal fel a lakásba: valahányszor ugyanis a ház előtt elhaladva, a nyitott ablakon át meghallja Katarína játékát, le kell lassítania lépteit. És ugyanez a férfi, a bányában járva, egy bizonyos helyen, nyilván a leány lakhelye alatt, meghallja ugyanezt a zenét. Sőt, lenn, a föld alatt sokkal jobban hallatszik. Annyira, mint mostani első látogatása alkalmával, Katarínáék otthonában, testközelben Amáliához és Katarínához. Nicolausnak kék a szeme, akár a harangvirág. „A csembalón röpködő madarak amúgy a képzelet szüleményei…”

Kicsiben valahogy így építkezik N. Tóth Anikó regénye, A szalamandra mosolya. A benti hang, a kihallatszó és a föld alatti – ezek mind egymásra rétegeződnek. Akár a színek és a helyszínek: mindennek több perspektíváját látjuk, mintha egy többdimenziós térben bóklásznánk. A tér, a helyszínrajz, a topográfia egyébként adott: Selmecbánya, az ezerarcú patinás bányaváros a maga német, magyar, zsidó és szlovák (vend) rétegeivel. Ha nem került volna be a könyvbe a várostérkép, akkor is tudnánk, hogy Selmecről van szó. Ahol mindig emelkedőnek felfelé kell menni. S persze, a város jellegzetes negyedei, utcái, templomai, ipari épületei, műhelyei jutnak így főszerephez. A macskakövek. Vagy például a trotuár, a megemelt, az utca szintje fölé emelt gyalogjáró; aki Selmecbányán jár, feltétlen rálát vagy rátalál, ha nem keresi is. Említhető a tabacska és a Klopacska is, és még számos beszédes helyszín. S nemcsak a városnak van topográfiája, hanem úgyszintén a női testnek is, s ez az izgalmas kettősség végigvonul a könyvön.

De hasonlíthatnánk a szerző eljárását az öltöztetéshez is: több, egymást kiegészítő, egymást teljesen el nem takaró, el nem fedő szövet és anyag, női matéria, melyen átlátni, egészen a testig. A ruházat (milyensége, minősége, készítése, próbája, hiányossága, levetése, a ruhától való megszabadulás és vetkőzés) szinte mindegyik történetnek szerves része.”

Csanda Gábor kritikája N. Tóth Anikó regényéről az Új Szóban olvasható.