Beke Zsolt: Szlovák krízis

Beke Zsolt elemzését közli az Élet és irodalom 2021. március 12-i, idei 10. száma:

“Tavaly júniusban, Igor Matovič Trianon-színháza után, amikor is az új miniszterelnök a pozsonyi vár pincéjébe invitálta a szlovákiai magyarok képviselőit, és a közös jövőről mesélt, némelyek azt hihették, hogy Zuzana Čaputová elnökké választása után Szlovákia még egy politikai területen jobbnak bizonyul a többi posztkommunista országnál. Holott már akkor indokolt volt némi szkepszis, és a kétkedőket hamarosan igazolta is a kormányfő plágiumügye (Matovič arcai, ÉS, 2020/30., júl. 24.).

Hogy megértsük, miért toporog most Szlovákia egy kormány- és COVID-válság kellős közepén, érdemes áttekinteni az ország vírustörténetét. A járvány kezdetén még a megbukott Ficót váltó Peter Pellegrini volt a miniszterelnök Szlovákiában. Az első intézkedések az ő nevéhez fűződnek, a keményebbek azonban már Matovičéi. Az ország leállítása egy időre megfékezte a járványt, Szlovákia pedig a védekezés mintapéldája lett világszerte. A Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének adatai szerint a lakosság államba vetett bizalma azóta sem érte el az akkori szintet.

Közben Richard Sulík, a neoliberális SaS elnöke, gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettes összetűzésbe keveredett a kormányfővel, mivel számára a pandémia nem egészségügyi, hanem főleg gazdasági kérdés volt, s nem értett egyet az ország lezárásával. Matovič önzőnek nevezte korábbi mentorát, sőt a vírus visszatértekor már olyan vádak is elhangzottak, hogy Sulík az emberek halálát kívánja.

A vitában Sulík azóta is vissza-visszaszól, ám szinte mindenben a kormányfő akarata érvényesül. Más területeken is így van. Matovič konfliktusba keveredik a tudósokkal, újságírókkal, választókkal – rajta kívül mindenki hibás; aki másképp gondolkodik, az Ficót akarja vissza. Ahogy Hunčík Péter író és pszichiáter fogalmaz, a kormányfő olyan, „mint az autópályán a menetiránnyal szemben autózó sofőr, aki az összes többit tartja hülyének. Csak a pozitív visszajelzéseket akarja látni, és kap ilyeneket is, hiszen arra nagyon figyel, hogy a sikereket magának tulajdonítsa, ő jelentse be” (Pszichotesztet a politikusoknak, vasarnap.com, 2020. november 5.).

A második hullám rossz kezelése azonban feledtette a korábbi sikereket. A harmadik hullám pedig úgy érte el az országot, hogy a második még le sem csengett. A halálesetek lakosságarányos számában Szlovákia februárra világelső lett.

Ősszel egy kisebb lezárás nyomán javult a helyzet, ám sajnos épp ekkor próbálták ki Matovič ötletét, az országos tesztelést, amit ő a járvány elleni küzdelem atombombájának hívott (Szalay Zoltán: Járványkezelés Szlovákiában, ÉS, 2020/50., dec. 11.). Pedig a hamis biztonságérzet miatt is újra emelkedett a görbe. A kormányfő erőszakosságát mutatja, hogy itt, Szlovákiában máig minden hétvégén tesztelni járunk, olyan tesztekkel, amelyek nem erre valók, miközben a procedúra egészségügyi dolgozókat von el a túlterhelt kórházakból, ahová külföldről kellett segítséget hívni. Matovič pártjának, az OĽaNO-nak (Egyszerű Emberek és Független Személyiségek) a támogatottsága a COVID-válság miatt 25-ről 10 százalékra esett vissza. Ez a tény pedig visszahatott az intézkedésekre; Szlovákia lett az első olyan ország, ahol a karanténintézkedések nem érnek célt. Az újabb korlátozások még decemberben kezdődtek, majd januárban szigorodtak egy kicsit, de a legutóbbi időkig hatástalanok maradtak –  a rengeteg kivételnek „köszönhetően”: fertőzött személy is járhatott üzletbe, a felső tízezer pedig a Maldív-szigetekre és – elintézhető orvosi ajánlással – wellnessbe.”

A teljes szöveg a reklám megnézése után szabadon elérhető az Élet és irodalom oldalán.